From Russia wid love

Szent Pétervári félévem története...

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

2010.01.27. 19:22 Schocex

Fél év 492 szóban

 

Itt állok az út végén elbocsájtásra várva. Ha kinyílik a kapu és Szent Péter megkérdi mit tanultál Szentpéterváron, hát nemtudom mit felelnék. Azt, hogy a hideg -20-nál kezdődik ? Vagy azt,hogy a finneknél karácsony reggelén az a szokás, hogy az egész család együtt szaunázik ? Vagy éppen azt, hogy ezen a földön mindenre lehet alkudni és mindig van olcsóbb ? Talán. Nemtudom. Azt tudom, hogy hasznos volt nagyon ez az itt töltött 23 hét vagy 151 nap vagy 3648 óra kinek, hogy tetszik. Hasznos volt mert világot láttam. Hasznos volt mert sokat tapasztaltam szakmailag is meg emberileg is. Jobb vagy ha az nem is de legalábbis több ember lettem tőle. Talán kötöttem életreszóló barátságokat is. Ha azt mondják Oroszország többé már nem kell az idegesítő és buta klisékkel dobálóznom, mint ahogy azt az emberek 99%-a teszi. Leleményesebb lettem, mint Odüsszeusz és szó szerint a jég hátán kellett megélnem. Sokrétű élmény volt, érzelmileg, szellemileg, intellektuálisan egyaránt. Sokat buliztunk, sokat ittunk néha még hánytunk is, de együtt voltunk, jól éreztük magunkat és ezeket az emlékeket senki soha el nem veheti tőlünk. Egy fecske nem csinál nyarat és úgy néz ki én egyike vagyok az utolsó fecskéknek és bizony nincs meleg. Ketten hárman maradtunk itt a végjátékra, de már nem olyan mint volt. A hely, a környezet, a körülmények, a lehetőségek minden ugyanaz és mégis más. Eltűntek a színek, a hangok, az illatok. Szürkeség van, félhomály. Próbáltunk a fény lenni az éjszakában de a végén mindig falra hánytuk a borsót. Attól volt olyan amilyen, hogy azokkal voltunk akikkel. Egyszeri és megismételhetetlen dolog volt ez. És most szomorú és fáj egy kicsit, hogy már soha nem leszünk úgy együtt, mint akkor. De hát ez általában így van, egyszer minden elmúlik és „ha múlik akkor fájnia kell”. Ez most elmúlt. Vége van. Célszalag. Konyec.  Talán nem sikerült mindent megcsinálni, kipróbálni amit itt akartam, de legalább lesz miért visszajönni. Örülök, hogy itt voltam és itt voltunk mind és megéltük az egészet nem csak átéltük. Furcsamód mostmár van egy másik város is a világon amit igen jól ismerek és második otthonomnak tekintek, minden rossz és jó tulajdonságával együtt szeretem ezt a várost és még visszajövök ide a jövőben. És még mindig a kérdés, hogy mit tanultam, mire volt jó ez az egész ? Hát arra, hogy érezzük mennyire picik vagyunk, cseppek a tengerben, a világ pedig milyen nagy körülöttünk mégis együtt „csepegni” mennyivel jobb, mint külön külön. Jó volt arra, hogy tanuljunk egymásról és magunkról és egy idegen országban csipegethessünk más nációkból a kultúrák svédasztaláról. Nem tudom mit kéne még mondanom. „Szép volt. Jó volt ! Köszönöm Ennyi.”  Szerencsés vagyok, hogy részem lehetett ebben, melegen ajánlom mindenkinek kipróbálásra.

Azt hiszem ezennel a blog is funkcionalitását veszti és ebben a formában talán nem is működik majd tovább bár gondolkozom rajta, hogy az orosz kultúra és közélet hivatalos importőre legyek a jövőben, de lehet, hogy az egy másik címen fog megvalósulni.

Remélem sikerült élvezetes perceket okoznom az olvasóközönségnek, ajánlom magamat

Ámen

 

 

 

3 komment


2010.01.24. 12:00 Schocex

A kőbaltás ember

Csak egy apró nüánsz a multból amikor még kettesben laktunk Georgedzsal.

Mint Robinson Crusoe élek itt a ismeretlenség tengerének közepén hű társammal Péntekkel (elvégre kreol bőre van annak ellenére, hogy cseh). A hétköznapok egyik tragédiája, ha elfogy a wc papír. Hát megtörtént. Válsághelyzet van. Mit csinál hát Robinson ? Elküldi Pénteket a boltba elvégre ezért tartja a vadembert. Kannibál barátom bele is veti magát a dzsungelbe, hogy megtalálja az áhított papírt. Hazatérvén büszkén lóbálja zsákmányát a munkahét utolsó napja. Sajnos ejtett azonban egy apró hibát. A papír stimmel és a forma is csak a méret nem. WC papír helyett ugyanis konyhai törlőkendőt ismertebb nevét "Szilviát" sikerült elejtenie. Majdnem minden stimmel mégse jo a dolog. De a tanult fehér felülemelkedik a problémán és kifinomult eszközhasználat segítségével megoldja azt. Merthogy egy Szilvia kb. kétszer olyan széles mint egy guriga budipapír. Felsőfokú matematikai tudás segítségével egyszerűen belátható, hogy ha 1 Szilvia = 2 guriga WC papír, akkor 1/2 Szilvia = 1 guriga WC papír ! Robinson előrántja, hát a nagy recés kenyárvágó kést, merthogy neki olyan is van és angol hidegvérrel fűrészeli ketté Szilviát. A bűvészmutatvány ebben az esetben állandó, a szétfűrészelt nőt senki nem rakja már össze. Ellenben van két guriga kiváló minőségű instant WC papírunk. Crusoe büszke, Péntek pedig nevet és boldog, mindenki jól járt. 

"Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál !"

Szólj hozzá!


2010.01.24. 11:30 Schocex

Beteg egy hét volt

 

A klaviatúrák sztárja hosszú kihagyás után ismét a pályára lép.

Üdv néktek hű olvasók. Folytatom ahol abbahagytam. Még anno írtam róla, hogy északi körutat terveztem. Nahát igen az meg is volt illetve lett volna. Szépen elterveztem mindent. Busszal Tallinba, onnan Rigába onnan komppal Stockholmba aztán még egy komp Helsinkibe majd záróakkordként busz vagy vonat vissza Pétervárra. Sajnos a túra nem valósult meg. Hogy miért nem ? Hát mert mire Tallinba értünk George barátommal már erősen folyt az orrom és köhögtem, de Tallint még megnéztük. Aztán Rigába érve már komoly lázam volt és a köhögtem is rendesen. Nagyon nem akartam félbeszakítani a tripet ezért kilószámra nyomtam a vitamint meg gyógyszert de nem segített annyit mint kellett volna. Így hosszas vívódás után úgy döntöttem hazarepülök Rigából Budapestre, hogy rendes körülmények között tudja lábadozni és ne mindenféle hostel küszöbén kelljen haldokolnom. Utáltam az egész szituációt mert egyrészt nagyon nem szeretek betegnek lenni másrészt Viktor barátommal kellett volna Stockholmban találkozni ami így füstbe ment terv lett csupán. Tehát nagy betegen irány haza, Berlinben átszállás. Fél 9-kor indulna a gép. De nem, Németország repterei összefognak ellenem és ma is megvétózzák indulásomat. Olyannyira, hogy egyenesen törlik a járatot. Másnap reggel 8ra volt új indulás kiírva. Kaptunk szállást meg taxit de az egész plusz egy éjszaka Berlinben úgy kellett nekem mint üveges tótnak a hanyatt esés. Másnap reggel 5kor kelés, reptér, indulás. Az egyetlen pozitívum, hogy a pilóta egy régi osztálytársam apukája volt így nem féltem különösebben az egyébként lélekvesztőnek is kiváló 2 rotoros 40 fős kis játék repülőben. Tehát hazaértem és néhány nap kényszerpihenőre lettem ítélve.

Most újra itt vagyok Péterváron, utolsó napjaimat tengetem, összepakolok, elintézem amit kell és 28-án végleg hazaköltözöm. A sors pedig rendkívüli humorérzékét csillogtatja rajtam amikor a Londonból véletlenül hazatérő Andrejt az én szobámban szállásolja el, illetve amikor budapesti buddy-nak egy szintén Schmidt vezetéknevű egyént jelöl meg. 

 

 

Szólj hozzá!


2010.01.08. 22:48 Schocex

Csőre tölts

Sok mident láttam már eddig is és kevés dolgon lepődöm meg az utóbbi időben de ma volt két élményem amit muszáj megosztani mert annyira jól szórakoztam és mert mellesleg annyira buta dolgokról van szó.

1. Mindenhol a városban méteres jégcsapok lógnak a házak tetejéről meg ereszeiről azt tudni kell a sztorihoz. Megyek azt utcán eccercsak látom, hogy Júra, Szergej, Iván meg Ványa nagyon sasolják az eget. Ahogy közelebb értem láttam, hogy felsőbb utasításra egy kiszuperált szovjet légpuskával próbálják lepuffogni a jégcsapokat az ereszről. Majd beszartam a röhögéstől.

2. A csapvíz nem épp elsőosztályú ezért 5 literes kannás vízzel főzünk teát meg ilyesmi. Nagy műanyag palack kék papiros rányalva semmi extra. Valamelyik atomfizikus a helyi supermarketben úgy gondolta, hogy jó ötlet kirakni az ételekhez elég közel nagyon hasonló 5 literes palackokat. George barátom nem is figyelt oda nagyon, reflexből tette a kosárba a cuccot. Már éppen nekilátott volna teát főzni amikor kiderült, hogy hát bizony ez fagyálló folyadék, a gond csak az volt, hogy megkóstolta a szerencsétlenje. Nem nyelte le hála istennek, de nem örömködött azt elárulhatom. :)

Na mára ennyi, az északi körutam pedig majdnem véglegesen így néz ki:

Riga, Tallin, Helsinki, Stockholm, Helsinki, Pétervár

Szólj hozzá!


2010.01.07. 20:03 Schocex

Aszonnnya cím, aszondom nincs most kedvem.

Hogy mi van ? Megmondom mi van: semmi. 

Tengetem megmaradt napjaimat, próbálok minnél több társasági életet élni mivel alig maradt már itt valaki és az emberek a következő egy hétben folyamatosan fogynak majd. Ez valójában elszomorító. Mert az eddig végtelennek tűnő horizontok csúnyán szűkülnek. Úgyhogy sürgősen találnom kell egy helyet, ahol horizontokat árulnak.

Itt kisebb megszakításokkal egyfolyában havazik, internetes források szerint az elmúlt 130 év legnagyobb havazásának vagyok tanúja a régióban, a városban 2000 katona és 1000 hómunkás dolgozik, szó szerint hegyekben áll a hó még a belváros közepén is 3-5 méteres fehér dombokban pihen az égi áldás. Markolókkal és bazinagy dömperekkel viszik el a havat az istentudja hova. Én élvezem, nincs szükségállapot szóval mulatságosnak is lehet nevezni, amíg jár a busz nem parázom.

Északi trippem még mindig nincs összerakva, mert szeretném a legtöbb időt együtt tölteni Georgedzsal ugyanakkor vizsgázom is és mások időbeosztásához is igazodnom kell.

Az elmúlt két napban adtunk a kultúrának és bepótoltuk azt ami eddig kimaradt. Voltunk többek között az Ermitázsban (már megint). Nyitásra odamentünk de így is pont 100 méterrel hosszabb volt a sor kelleténél. Ez pontosan 1 óra és 15 perc sorbanállást jelent -10 fokban, szélben. Talán csak egyszer fáztam ennyire az elmúlt 5 hónapban. Iszonyú volt. A fő gond az, hogy usánkás felebarátaink január 1 és 10 között ünnepelnek új évet, karácsonyt meg mindent ami épp eszükbe jut. Ez egyrészt teljesen kiszámíthatatlanná teszi az életet meg a nyitvatartási időket meg mindent, másrészt úgy érzik, hogy ez egy kiváló alkalom arra, hogy megismerjék saját országukat így a belföldi turizmus virágzik. Na mindegy is én csak azért mentem, hogy megnézzem amit eddig nem sikerült illetve van egy időszakos tárlat amit a londoni Saatchi Gallery-től kaptak kölcsön és a brit modern művészetet mutatja be. A brit kiállítás nagyon király volt, van minden, szobor kép, festmény, döglött rovarok, kivágott fák, hiperrealizmus minden ami kell. És már majdnem elértem a célom, még egy alkalomra lenne szükségem ahhoz, hogy elmondhassam, mindent láttam az Ermitázsban. A japán szekció és a szibériai tárlat csupán ami makacskodik. De ezt a mostani szeánszt az ókori művészetnek szenteltem, ami főleg szobrokat jelent amit egyébként jobban kedvelek mint a pingálmányokat. Ha nem néztem meg 2-300 merevarcú, kis faszú görögöt/rómait akkor egyet sem. Az egyiptomiak is megvoltak és kultúrális szabjám élére hánytam az Közel Kelet, Törökország, Irán, India valamint Kína itt található művészetét is. Harmadszor megyek el Picasso művei előtt és akárki akármit mond ez a Pablo gyerek vagy festeni nem tudott vagy nagy drogos volt. Na de ez részletkérdés.

Meg voltam moziban. Kétszer. Oroszul Twilight 2 és Sherlock Holmes, mindenkinek a képzeletére bízom a dolgot. 

Szóval élek és virulok, ingerküszöbömet pedig próbálom egyszerre magasan tartani és kielégíteni. Néha nehéz a kettőt együtt azt azért megsúgom.

Na csókolom.

Szólj hozzá!


2009.12.31. 16:17 Schocex

B (orzalmasan) U (nalmas) É (vzáró post) K (övetkezik) !

Az idei utolsó következik hölgyek, urak ! Na azért annyira nem kell megijedni mert még januárban is lesz miről írnom.

Tehát a karácsonyt otthon töltöttem és nagyon nagyon jo volt. Aztán három nappal ezelőtt ismét szedtem a sátorfát és visszahelyeztem a székhelyem a pétervári koliba. Előreláthatóan január 28. az a végső dátum amikor örökre búcsút veszek ettől a helytől, no nem Pétervártól mert abban biztos vagyok, hogy ide még vissza vissza térek majd a jövőben hiszen valamilyen úton módon második otthonommá vált ez a város, a maga szépségével, rusnyaságával és minden velejáró dolgával. Az egészben az a szomorú, hogy így is már csak ketten vagyunk George meg én de ő január közepén hazamegy így lesz két hét amíg tök egyedül leszek itt. No persze ebben az esetben lehet, hogy előrébb hozom a repjegyem de ez már részletkérdés. Szóval újra itt vagyok, a koli kong az ürességtől alig van itt valaki, bár a mai napra sokan visszajöttek hiszen együtt fogunk szilveszterezni és ha minden igaz nagy buli lesz. 

Hát így az év végén mindig mindenki összegez meg fogadkozik. Én nem fogok.

Na jó mégis. Mármint idevágóan összegezni majd akkor fogok ha elhagyom ezt a helyet. Fogadkozni meg nem szoktam, most se fogok, de a jövő évben is észben akarom tartani mindazt a tudást, érzést, tapasztalatot amit itt szerzek/szereztem.

Nekem csodás év volt a 2009-es, sőt bátran állítom, hogy az elmúlt évtized úgy ahogy van hibátlan volt. Nincs miért panaszkodnom. Ezúton köszönöm mindenkinek aki hozzátett bármit is az életemhez (legyen az jó vagy rossz) a 21. század első évtizedében.  

És holnaptól azon leszek, hogy a következő évtized is legalább olyan mozgalmas legyen mint az előző.

Ezennel kilépek az éterből, viszlát 2009 !

Boldog új évet !

Happy New Year !

С Новым Годом ! 

 

 

 

Szólj hozzá!


2009.12.18. 19:11 Schocex

Bodysurfin

Ha még nem mondtam volna akkor most mondom, hogy a tömegközlekedés 5 és 7 között itt halálos. De komolyan. Durván dugó van mindenhol (bár volt már olyan, hogy éjjel kettőkor kerültünk dugóba buli után taxival) ami nem meglepő hiszen a munka végeztével néhánymillió ember egyszerre akar hazamenni. De az, hogy a metro minden egyes állomása előtt a városban óriási tömegek állnak sorba 20 perceket az nem normális ! Ja ez mind a felszínen történik persze. Tegnap úgy hozta a sors, hogy el kellett mennem a város másik végébe pont hatkor a csúcs kellős közepén. Esküszöm félelmetes volt. A bejárat előtt hosszú sorok, 15 perc várakozás, de olyan jó keleteurópai módra, lökdösődés, nyomulás, olyan szorosan állnak az emberek, hogy te csak sodródsz a tömeggel. Nem vagyok benne biztos, hogy ha egy nyugdíjas néni elesne nem taposnák e agyon. Gyakorlatilag minden nap öttől hétig egy kisebb fajta rock koncert élményt lehet átélni a metróbejáratnál. És igen épp ez járt tegnap a fejemben, ment a zene a fülemben, a tömeg sodort és tökre úgy éreztem magam mintha a Szigeten lennék és már szinte vártam a bodysurfös gyereket, hogy továbbadhassam. (És akkor itt most technikai szünet. Aki nem tudja mi az a bodysurf az kattintson IDE. Aki tudja elmondhatja nekem, hogy miért hívjuk mi itthon ezt a jelenséget hibásan bodysurfnek amikor az angol terminológia a crowdsurf kifejezést használja mivel a bodysurf EZT jelenti valójában ?!) Tehát ott állok a tömegben és megy a verekedés meg az anyázás és komolyan nem értem miért van ekkora tömeg. Aztán mikor elérek az ajtóig látom csak, hogy 5 ajtóból 2 van nyitva és ki van rakva rá a papiros, hogy hát bizony ők ezeket az ajtókat 4 és 8 között zárva tartják sorry. A hülyeség netovábbja. Persze ha elmentél valahova vissza is kell jönni szal kétszer csináltam végig a procedúrát és nem értem a helyi lakosokat, hogy képesek erre minden áldott nap. Úgy látszik ezek az oroszok csak a palotaforradalomból értenek ! 

Ma pedig csodás napom volt, reggel orosz doga, utána 5 és fél óra tömény nemzetközi számvitel egyhuzamban és egy prezentáció a svájci GAAP számviteli szabvány és a nemzetközi IFRS összehasonlításából.

Sebaj vasárnap megyek haza, már alig várom a karácsonyt meg mindent ami vele jár.

Ennek örömére ma csúnyán berugunk ! Isten irgalmazzon a májamnak... 

Szólj hozzá!


2009.12.15. 19:52 Schocex

Hull a hó és fú a szél, Dimitri Lénáról mesél...

Az időjárás nem finomkodik velünk többet. Úgy döntött, hogy bekeményít. A napi maximum általában -9 körül van, a minimum -12 és -16 között mozog. Soha nem éreztem még ilyen hideget. Amire otthon azt mondják, hogy csontig hatol az lófasz, ez az ami először keményre fagyasztja az izmaidat aztán csontig hatol. Mert nem elég, hogy -15 volt ma, de általában a szél is fúj és persze a páratartalom 90 és 100 % között mozog, ami -20 fokos hőérzetet okoz. Azt nem is említem, hogy a koli gyakorlatilag a tengerparton van, tehát a szél állandó. A hideg, a fázom, a lefagy a fülem, a fűtött, a melegruha és téli cipő szavak mind mind új értelmet nyernek most. Ma pedig karácsonyi ajándék vásárlásra mentünk George-dzsal (nemtudom hogy írják helyesen). Persze a sapkámat otthonfelejtettem így a 2-3 óra séta után komolyan féltem attól, hogy elvesztem a fülemet, mert egyszercsak leesik valahol. Na mindegy túléltem. Egyébként mi még jól jártunk, mert Moszkvában most -26 fok van és az a maximum ami itt a minimum !

Erről jut eszembe egy idevágó történet. Drága jó nagyapám mondta egyszer nekem: "Addig nem tudtam milyen a hideg amíg ki nem költöztem Moszkvába.    Köptem és koppant !" Remélem odáig azért nem fajul a helyzet bár akkor biztos sokat köpködnék már csak viccből is !

Öröm az ürömben, hogy ma reggel amikor kiléptem a koliból, kristálytiszta ég, napsütés és 3 centi friss hó fogadott. A Néva pedig fagyott, tele jégtáblákkal és hóval. Szépnek szép volt, de a buszmegálló attól még rohadt hideg egy hely !

3 komment


2009.12.13. 17:30 Schocex

Szergej Banderas

Az a baj a vendégkönyvekkel, hogy ott hevernek aztán jön valaki és valami vicceset akar beleírni, de az esetek 110 %-ában nem jön össze a dolog. Hát pénteken kedves finn szobatársam volt olyan jófej és megpróbálta kifinomult humorát megosztani azokon a bizonyos lapokon. Szóval péntek este van, nem történik semmi mert szombatra nagy buli van előtervezve, tehát pihi nyugi csönd. Alex már alszik és még dolgozgatok meg időt baszok el. Lefekszel aludni, miden csodás, az igazak álmát alszod, holnap reggelre be van tervezve az ébresztő és a friss és fitt állapotban előírt munkamennyiség. Hajnali 5 óra van, jön a tulok finn mocsok részegen, mondanom se kell elefánt a porcelánboltban. Gyakorlatilag berúgja az ajtót majd betuszkolja rajta újdönsült barátait is. És akkor itt jön a kérdés, hogy csak nekem szar a humorérzékem vagy ténneg az a tendencia itt, hogy a nálam jó 5-6 évvel idősebb embereknek annyi eszük van, mint egy szerencsétlen planktonnak !? Merthogy a marhája kitalálta, hogy milyen jó vicc az, ha hajnalok hajnalán a lépcsőházból összevakar egy félrészeg oroszt, aki az ágyam végében El Mariachit játszik egy gitárral a kezében persze mindezt pusztán azért, hogy jobban tudjak aludni ! Nem kicsit voltam ideges és amikor másodszori ordításra sem hagyták abba, komolyan gondolkoztam rajta, hogy valakit megölök ! Tehát a napom persze el lett cseszve, mert hát időben azt nem sikerült felkelni, munkát azt nem sikerült elvégezni, de örülünk, hogy Mikának sikerült jót mulatni, aztán 10 órát úgy horkolni, hogy aszittem megsüketülök. Persze értem én, hogy részeg meg minden és abban a pillanatban jó viccnek tűnt, de könyörgöm azt hittem ezeken a dolgokon átestünk már a középiskolában. Úgy tűnik nem. És meg kell mondjam, nem nagyon törte magát másnap, hogy bocsánatot kérjen, elintézte egy szimpla Sorry a tegnap estéért ! kommenttel.

Nagylevegő, nyugalom.

A szombat viszont elég jó móka volt, elő karácsonyi partit tartottunk a 16.-on a folyosón. Mindenki hozott valami sütit vagy kaját, volt forralt bor meg finn glügi ami forraltbor + vodka ! Ezenkívül mindenki hozott valami apróságot és ajándék tombola volt. Nagyon jól éreztük magunkat, mikulássapkában flangált mindenki és karácsonyi dalokat hallgattunk. A bulinak persze a biztonsági szolgálat vetett véget mivel csak a 3 alapvető szabályt nem sikerült betartanunk (nem mintha be akartuk volna tartani őket), nincs pia, nincs zene és nincs rendbontás a koliban ! Persze aztán irány a város, buli hajnalig. Ma meg persze az időbeosztásom van szanaszéjjel zuhanva ! 

Szólj hozzá!


2009.12.11. 17:50 Schocex

Egy egészen normális nap kivonata

Csörög. 10 perc szundi. Felkelsz. Belerúgsz a szobatársba kettőt. Kötelező vizes körök. Banán bedob, cucc össze, sál sapka, kalap kabát. Kondiba be. Kemény vagy és izzadsz. Tus és szauna jó barátok. Ki, haza, fel. Villás reggeli avagy kanalas ebéd. Zene zsebbe, press play. Ki le el át fel keresztül. Kip kop csisz csosz. Fel fel fel fel fel fel fel fel és még mindig fel az égig egészen. A felhők peremén a számmisztika az úr, osztol szorzol csak a léányvállalat hitele kijöjjön. Tik tak tik tak csak két kalória, de ahhoz képest milyen karcsú, nagyon lassan vánszorog. Germánnal az oldaladon rewind és vissza a startvonalra. Gyümi kétpofára, adtunk a vitaminnak. Már csak a melónak kéne egy kis kompenzáció. Az est további része pedig nyitott vendégkönyv üres lapokkal, a penna ott hever mellette majdcsak valaki ír bele valamit !

És igen várom már a karácsonyt nagyon !

Ahoj 

Szólj hozzá!


2009.12.08. 18:06 Schocex

Embertelen post

Ma úgy éreztem, hogy elég hosszú a hajam és muszáj elmennem fodrászhoz. Meg is tettem, benéztem egy random fodrászatba a suli közelében. A pultus nő botoxolt és plasztikolt volt, a fodrászom meg egy ötven plusszos vén rokker ürge. Miután megkérdzte, hogy honnan vagyok én meg mondtam, hogy honnan kiderült, hogy a fazon hatalmas LGT rajongó. Elmesélte, persze, hogy mennyire jó is volt az akkori zene és, hogy azóta semmit nem hallott a magyar zenéről továbbá abbéli aggodalmát is kifejtette, hogy az oroszoknál sehol nem talál LGT bakeliteket. Ettől függetlenül a hajam nem lett túl jó és elég drága mulatság is volt. Szóval legközelebb másoknak adjuk meg a bizonyítás lehetőségét.

Mondom nektek európaiak, ebben az országban bármi megtörténhet veled !

..."mert megcsiszoltak és dörzsölt lettem"...

Szólj hozzá!


2009.12.07. 19:49 Schocex

Finnish Line

Nagy nehezen de elkezdem jegyzetelni a decembert mármint ami eddig történt. Az előző hét elég mozgalmas volt főleg tanulást tekintve. Megvolt a vizsgám az arab kurzusból, meg számvitel negyedéves és pénteken volt a nagy nap amikor a Nokia projekt végső eredményeit kellett prezentálnunk a finneknek. Úgy volt, hogy mi megyünk Heslinkibe de végül, ők jöttek ide mert amúgy is volt dolguk. Szerencsére Mr. Koreia nagyarc nem ért rá ezért két másik manager jött egy finn és egy ukrán. Ők rettentő értelmesek, kedvesek és normálisak voltak. A prezit megelőző 48 órában persze mint az állat dolgoztunk és reggel 11-től este 11-ig a könyvtárban voltunk és nyilván nem aludtunk semmit. Aztán péntek reggel előadtuk magunkat és nagyon jol sikerült, minden összejött, nekik is tetszett, nekünk is. Ugyanezen a napon volt még egy negyedévesem, aztán este 3,5 óra színtiszta orosz opera következett, majd ezután az este és a reggel hátralevő részében a Ministry of Sound vendégszeretetét és dobhártya romboló basszusát élveztem. Reggel 6-kor egy kis sushi majd fél 7-kor irány az ágy. Szombaton se tétlenkedtünk én pedig úgy éreztem, hogy egy hét kőkemény gürcölés után kijár nekem a két nap buli. Aztán vasárnap épp, hogy magamhoz tértem már mentünk is a következő operára. Úgyhogy a sűrű hetet sűrű hétvége zárta.

Alex a múlthéten kicsit kiakadt és szobatanácsot hívott össze, közös vacsora és borozás mellett kifejtette, hogy nehéz napokat él meg és örülne, ha nem lenne felkapcsolva még az olvasólámpa se éjfél után. Nos persze a kérés elég gyenge lábakon áll, de mi is észrevettük, hogy a srác nincsen jól az utóbbi időben, valószinűleg honvágya van úgyhogy engedtünk neki. Most épp egy hetes pihenőjét tölti a barátnőjénél Fehérorosz szomszédainknál, úgyhogy szent a béke, nagy a szoba és a nyugalom is.

Ugyanakkor nekem is most tűnt fel, hogy a nagy közösségi lét és az egész dolog a végéhez közeleg, mert karácsony után már eléggé szétszóródnak az emberek van aki nem is jön vissza januárra. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy két hetem van még itt karácsonyig. Ettől én is egy kicsit szomorú lettem, mert amellett, hogy hiányoztok szeretek itt lenni. Szeretem az embereket akikkel itt vagyok és amikor idejöttem azért volt jó velük, mert újak voltak nekem, most meg azért mert nem újak többé. Már el tudok vonatkoztatni olyan jelentéktelen dolgoktól mint kényelmetlen ágy vagy koszos zuhanyzó. Hozzászoktam nem érdekel többé, nincs miért hisztizni. Itt vagyok már 16 hete azaz a jövő héten lesz 4 hónapja. A családomon kívül eddig senkivel nem laktam együtt 3 hétnél tovább. Most pedig 4 hónap után szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy egyedül legyek a szobámban, hogy kimenjek a konyhába és ne legyen ott valaki a szobatársaim közül, hogy ne halljam Georgetól a Hey man ! Whats up ? mondatot napjában kétszer és még ezer ilyen dolog van. Amellett, hogy rettentő jól szórakozunk és sokat nevetünk és néha idegeskedünk meg veszekszünk az, hogy mi cserediákok nemtudom hányan együtt vagyunk itt, elég szoros kapcsot jelent. Nyilván nem fogom mindenkivel tartani a kapcsolatot, de sokakkal szeretném és szeretném őket meglátogatni a saját országukban és szeretném nekik megmutatni Budapestet. Amellett, hogy rengeteg soha el nem felejtős emlékem lesz, azt hiszem jobb ember is lettem az elmúlt időben. Arról nem is beszélve, hogy olyan dolgokat, látok, hallok amiket eddig sosem és a világlátásom kb. az ezerszeresére duzzadt, azáltal, hogy a világ minden tájáról ismertem meg embereket.

De nem csüggedek megpróbáljuk kihozni a legjobbat a maradékból és itt van még a január is. 

És mindenkinek üzenem, hogy kezét lábát törje össze azért, hogy része lehessen valami hasonlóban, mert aki nem teszi nem tudja mit hagy ki !

 

6 komment


2009.11.27. 22:36 Schocex

Szexi szaxi

És akkor most egy kicsit hoszabb mese. 

Nem akarok nagyot mondani ezért úgy kezdem a mondatot, hogy itt Péterváron a népeknek nagyon sokat jelent a kultúra és nagy tisztelői minden féle fajta művészetnek. Legyen az múzeum, színház, kiállítás, koncert mindig nagy a választék és mindig mindenhol teltház van, a jegyeket általában hetekkel előtte meg kell venni. A közönség pedig nemcsak a közép vagy felső rétegből áll, nagy a spektrum mindenki megtalálja a neki valót, ha nem akkor olvas, merthogy itt mindenki olvas és rengeteg a könyv. Azt hinnénk, hogy hát biztos azért mert minden sokkal olcsóbb. Hatalmas tévedés, itt a kultúrának súlyos ára van. Aki járt már itt nálam és elment az Ermitázsba az tudja, hogy a múzeumi belépők kisebb vagyonokat tesznek ki és brutál módon lerabolják a turistát. Félreértés ne essék elsőosztályú árút kapunk cserébe de megvan neki az ára. És ami még érdekesebb, hogy mindent hamar elkapkodnak Mivel az első néhány hónapban nem volt lehetőségem művelődni, most november-decemberben pótolok. Az elmúlt és elkövetkezendő két hétben összesen 5-6 koncerten, előadáson voltam/leszek. A jazz estről már írtam a héten Candy Dulfer koncerten voltam. Aki most éppen azon morfondírozik, hogy ki az a Candy Dulfer az kattinson IDE. Aki még ezek után se tudja az szégyelje magát, lényeg, hogy a hölgy aki egyébként nagyon jól néz ki 40 évesen is rettentő csinos és energetikus és ugyebár szaxofon virtuóz. Tehát vettem jegyet néhány héttel ezelőtt. Azt azért elárulom, hogy amikor jegyet foglaltam már csak néhány kósza hely volt a hátsó sorokban ami így is több mint 13 000 forintomba fájt. Az első 3-5 sor ára 25 és 40 között volt és mind elkelt. A jegyárakról annyit, hogy a december 12-én fellépő Whitney Houstonra gyakorlatilag már nincs jegy és a legdrágább jegy 180 000 forint. A koncert a pétervári szimfónikusok koncerttermében volt, tehát egy színháztermet képzeljünk el. Állóhely nincs. Tehát utolsó előtti sorba szóló jegyemmel indulok az estébe bele. Még szerencse, hogy inget vettem, mert ugyan a világ más tájain egy könnyűzenei koncertre nem öltöznek ki az emberek de itt igen, zakó, kosztüm stb. Tehát színházterem háttérben egy gigantikus orgonával. Ahogy azt kell a művésznőnek vérprofi zenekara van 150 kilós feka vokálossal dobossal, 2 gitáros, szinti és trombita. Belecsaptak a lecsóba és már az első szám végén éreztem, hogy ez különleges lesz. Az volt. Életem egyik legjobb könnyűzenei élménye volt. A zene zseniális de mégis a koncert utolsó 30 perce volt a legviccesebb. A külföldi előadók mindig elkövetik azt a hibát, hogy szeretnének komunikálni a helyiekkel általában angolul. Na ez soha nem sikerül. Itt se ment jól és az oroszok passzívak voltak. Candy úgy érezte, hogy akkor itt már csak a radikalizmus segíthet. Lesétált a színpadról és egy kb. 5-8 perces szóló közben fel alá járkált a teremben a sorok között. Na ez kicsit kizökkentette a dolgokat a langyosból. Utána megkérte a népek, hogy álljanak fel és tapsoljanak. Innentől kezdve nem engedte őket leülni és az utolsó 20 percben direkt olyan funky soul parti muzsikát játszottak, hogy az emberek elkezdjenek táncolni. Az idősebb generáció nem bírta cérnával és kiment de a tökösebbje felállt és elindult a színpad felé. A végére a maradék hallgatóság odatömörült a színpad elé és mindenki nyomta a boogiet. Eszméletlen király volt mindezt a színházteremben a 20 méter magas orgona árnyékában átélni. Mint már mondtam életem egyik legjobb könnyűzenei élménye volt. Az utolsó rubelig megérte. 

Szólj hozzá!


2009.11.27. 21:33 Schocex

Fény a busz végén

Csak egy nagyon gyors és nem túl mély gondolat. Este van már ki ki nyugalomban cserediákok a buszban. Hazafelé mennek szépen, közben angolul bezsélgetnek egymás közt. Amikoris a busz végéből előrejön 2 teljesen kulturált kinézetű srác és ékes amerikai nyelven beszédbe elegyednek velünk, bár inkább a szóban megerőszakolnak kifejezés lenne találó. Már az elején érezni lehetett, hogy valami nem kóser a csávókkal mert oké, hogy a hamburgerzabálók extrakedvesek és mindig mosolyognak de ezek mindenkin túl tettek. Áradoztak az angoltudásunkról és faggattak minket, hogy melyik országból jöttünk. Alig néhány perc múltán kiderült mire megy ki a játék. A szerencsétlen mormonok, merthogy azok voltak, egészen Utahból jöttek idáig, hogy megtérítsék a jó orosz népet, hozzáteszem egy büdös szót nem beszéltek oroszul. Természetesen nekünk is elmagyarázták, hogy mennyire jó üzlet lenne nekünk ingyen angolórák fejében áttérnünk az ő hitükre. Köszöntük nem és egy jézus úristen mi a fészkes franc volt ez sóhajtással leszálltunk a mormon járatról.  

Szólj hozzá!


2009.11.21. 15:14 Schocex

Spidey sense

Érdekes változásokat vettem észre. Lehet, hogy a korral jár vagy a környezet teszi, de az életem szokások sorozatává vált. Azt biztosan tudnom, hogy otthon ez nem így van. Még ha egyetemre is járok a hétköznapokon valahogy a dolgok mintha random történnének. Itt mostanra eljutottam oda, hogy a napomat gyakorlatilag össze lehet rakni hangokból, zörejekből amik a megszokott cselekvéseket szimbolizálják. Az érzékszerveim szuperkifinomultak lettek ezekre a hangokra. Megpróbálom szemléltetni. Idegesítő ébresztő, ágymatrac nyikorgás, laptop bekapcs, zuhanyfüggöny elhúz, hűtő nyikorgás, tejesdoboz, corn flakes a tálban landol, pezsgőtabletta a pohárban, gyógyszeres doboz kinyit, egér kattog, fogam alatt ropog a corn flakes, cipzár, öv, kulcscsörgés, villany leolt, ajtó nyikorog, kulcs behelyez, zár kattan, vasajtó csukódik puff, liftgomb, lift megjön bingo. És ez csak a reggeli keléstől a liftig tartó út, a vacsorámról nem is beszélve ami mindig 5 szelet rozskenyér sajtkrémmel, felvágottal, majonézzel, paradicsommal és salátalevéllel mindezt csillagalakzatban elrendezve a tányéron. A többit nem is sorolom, talán majd egyszer felveszem a hangokat és csinálok belőle egy jó kis mixet :) Mindenesetre megszokott rendje van az életemnek ami szerintem jo dolog. Ez persze nem jelenti azt, hogy például az időbeosztásom tökéletes, de kezdetnek nem rossz. 

Szólj hozzá!


2009.11.16. 21:45 Schocex

Lift me up !

Halál normális szombat délután volt. Megbeszéltük, hogy együtt vacsorázik a szoba csinálunk valami eccerű spagettit, megiszunk egy sört oszt jónapot. De neeeeem az orosz valóság közbeszólt, sőt egyenesen a fejemre szart. Felix magára vállalta a főzést, de nem volt otthon hús meg szósz, egyértelmű döntés, hogy lemegy a boltba. Kérdezte, hogy nem kísérem-e el ? Hát gondoltam a friss levegő nem árthat, mért is ne. Elindultunk a boltba és mivel a 18.-on lakunk észszerű döntésnek látszott, hogy lifttel menjünk le. Mint később kiderült nem volt az. Beszálltunk a liftbe és alig 10 másodperccel illetve 5 emelettel később a lift megállt és sötétségbe borult. Gondoltunk mindjárt újraindul, de nem tette. A folyosóról sikolyok és ordibálások hallatszottak innen tudtuk, hogy az egész koliban elment az áram. És valóban, felhívtuk Mikát a szobából aki megerősítette, hogy sötét van a szobában is. Tehát kényszerpihenőre voltam ítélve egy germánnal a sötétben egy liftben, 13 emelet magasan a semmi fölött lógva, az isten hátamögött Oroszországban. Nem a legjobb kilátások. Gondoltuk mint minden rendes liftben itt is lesz egy telefonszám amit fel kell hívni, hogy hahó elég a szobafogságból. Nem lepődtünk meg amikor kiderült, hogy nincs telefonszám. Azon se lepődtünk meg, hogy hiába nyomtuk a vészcsengőt semmi nem történt. Felhívtuk Mikát és leszalajtottuk a portára, hogy intézzen valamit. A válasz az volt, hogy nincs áram ők nem tudnak most ezzel mit kezdeni, de majd ha lesz intézkednek. Nos 15 perc után visszatért az áram, csak épp nem a mi liftünkbe, így továbbra is arra voltunk kárhoztatva, hogy a sötétben üljünk. Szerencsére nincs semmilyen fóbiám, de azért egy kétnégyzetméteres liftben a korom sötétben ücsörögni nem a világ legfelemelőbb dolga. Tehát pánikrohamosoknak nem ajánlom. Mit lehet mit tenni elkezdtünk beszélgetni. Az első téma az volt, hogy mennyivel viccesebb lenne, ha 2-3 orosz hajadonnal üthetnénk el az időt a liftben. Aztán mondtam Felixnek, hogy kezdje el mesélni az életét. Szóval elbeszélgettünk így vagy 30-40 percet mire visszatért a pilács a liftbe, de csak annyi változott, hogy mostmár nem voltunk sötétben. A lift továbbra sem működött. Próbáltuk szétfeszíteni az ajtót mint a filmekben de meg se mozdult. Tovább ücsörögtünk, időnként megnyomtuk a vészjelzőt, semmi válasz. Aztán eccercsak jött egy orosz srác és kérdezte, hogy mit csinálunk mi odabenn. Mondtuk neki, hogy itt ülünk mésfél órája és jó lenne, ha megsürgetné lennt a népeket, mert Felixnek már nagyon kell hugyoznia. Vártunk hát türelmesen, időközben felhívtuk Alexet és Mikát, hogy ha ebben az életben még meg akarják csinálni azt a spagettit akkor menjenek le a boltba mert mi túl elfoglaltak vagyunk. A legidegesítőbb az volt az egészben, hogy a másik két lift hiba nélkül üzemelt újra csak a miénk nem. Időközben persze mindenki tudomás szerzett mókás kis kalandunkról és időről időre jöttek hozzánk látogatók a liftajtó elé akik többnyire jót röhögtek rajtunk. A második óra után már nagyon nehezen bírtuk a semmit tevést, nem beszélve Felix hólyagjáról én rendben voltam ezen a téren. Sőt kezdtünk fázni mert a liftakna sem a legmelegebb hely a koliban, mondhatnám úgy is baromi hideg volt. No a sztorinak úgy lett vége, hogy 180 perc unalom után jött valami szerelő, aki 5 perc alatt kiszabadított minket. Felmentünk, megcsináltuk a spagettit és minden oké volt. Ha engem kérdeztek túlságosan is sokba fájt nekünk az a spagetti, három óra a liftben, hidegben, sötétben azért valami kárpótlás jól esett volna.

Szólj hozzá!


2009.11.16. 12:42 Schocex

Zsúr

Ha lett volna internetem a hétvégén akkor megírtam volna ezt a postot de nem volt. Úgyhogy most készült el.

Szóval a szerdai jazz koncert után csütörtököt írunk. Kedves magyar barátom, Szabó Dávid születésnapja volt ezen a napon. Gondoltam egy nagyot és megbeszéltem Zsófival, hogy én bevásárolok meg segítek neki, ő meg főzzön egy jó magyar pörköltet és csapunk egy kis szülinapi mókát a Dávidnak. Így is lett. Biztos voltam benne, hogy a legjobb ajándék momentán egy jófél pörkölt lesz de mindenesetre biztosan otthoni koszt. Tehát elmentünk bevásárolni, vettünk egy rakás húst meg 4 kiló friss, finom, meleg és ropogós fehérkenyeret. Még előző nap küldtem egy facebook körüzenetet és reméltem, hogy eljön valaki a bulira és nem hármasban kell honfitáraimmal ünnepelni, bár a 2 fazék pörkölt 3 emberre elég csábító ajánlat. Nekifeküdtünk a pörinek. Természetesen nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy sírva fakadjak, 4 fej rohadterős hagymát vágtam fel azt hittem a végére megvakulok. Pöri kész volt, emberek megjöttek és nagyon jófejek voltak mert hoztak tortát meg sütit meg minden. Dávidot szembesítettük a meglepetéssel aminek nagyon örült. A két lábosnyi pörkölt rekord gyorsasággal tűnt el, mindenki imádta a magyar kosztot. Aztán megtanítottuk a tudatlan nemzetközi barátainkat tunkolni és kitisztottuk a két lábost is. A finn srácoknak különösen tetszett az Erős Pista, a végén már csak kenyeret ettek ujjnyi vastag Pistával. No aztán persze előkerültek mindenféle üvegek meg poharak. Készek voltunk elindulni a lejtőn, azthiszem inkább repülőrajtot vettünk. Izzítottam egy kis muzsikát, nagy beszélgetések és ivászat kezdődött. Az egész babazsúr Zsófiék szobájában volt mert nem voltak otthon a szobatársai. 3 körül amikor már csak a szittyák maradtak talpon Zsófi kétségbesetten kért meg rá, hogy vigyem át a srácokat valahova mert neki még mosogatni és aludni kell. Tudniillik valahogy mindig előkerült még egy üveg vodka innen onnan és úgy tűnt sose lesz vége az estének. Tisztában voltam vele, hogy egy szobatársat és egy honfitársat kell összevakarnom az este végén így próbáltam korlátozni a fogyasztásomat. Tehát átmentünk a finnek szobájába. Ja hát az ugye csak hab volt a tortán, hogy az egyik finn srácnak is aznap volt a szülinapja. Szóval finn szoba. Buli goes on. 4 után kicsivel amikor George már olyan állapotban volt, hogy artikulálni is alig bírt, felmásztunk a 18.-ra. George feltétlenül szeretett volna még enni egy szalámis kenyeret másnaposság ellen. Fogta a rúd szalámit meg a vekni kenyeret és random módra elkezdett harapdálni mindkettőből. Úgy éreztem nem bűn ha otthagyom a konyhában egyedül, hiszen az egyik oldalon a konyhaszekrény támasztja a másikon a fal, nagy kárt csak nem tesz magában. Ígyhát lefeküdtem aludni.

Szólj hozzá!


2009.11.14. 22:48 Schocex

Smooth evening

Másnap azaz szerdán hivatalosak voltunk egy jazz koncertre amit Alex nézett ki a helyi Pesti Estből. Azt gondoltunk, hogy ilyen kis lájtos kellemes pincehelységben ücsörgős sörözős élmény lesz, mint kiderült tévedtünk. Öten mentünk két lánnyal meg egy francia sráccal. A koncert a pétervári Jazz Philharmonic Hall-ban volt. Hogy egész pontos legyek szaxofon koncertnek volt meghirdetve a dolog. Mint kiderült az említettnél azért kicsit formálisabb volt az esemény, a többség azért ingben feszített, zakóval de rendben voltunk (természetesen ingben voltam nem kell aggódni). Imádom a műfajt de még nem volt szerencsém élő jazzkoncerthez. Rettentő király volt, mint a filmekben kis kerek asztaloknál ültünk a zenekar pedig előttünk a pódiumon nyomta. Volt legalább 10 szaxi, egy bőgő, egy gitár, egy trombita egy dobos, egy zongorista meg az elmaradhatatlan énekesnő. A hölgy természetesen minden volt csak anorexiás nem és gyönyörű fekete hangja volt. Leginkább az 1920-35 közötti időszakból szólaltak meg darabok, amolyan kalasszikusabb fajták. Rendeltünk egy üveg egészen finom fehérbort és élveztük a muzsikát. Isteni volt, mindenki jól érezte magát, a zene csodás volt, a bor finom, a társaságról nem is szólva, tökéletesen kivitelezett 3 órát töltöttünk így el. Na jó azért mégiscsak volt egy apró baki, egy túlbuzgó, 50-es sörhasú orosz uriember aki állandóan tapsolni szeretett volna a lehető leghangosabban, attól függetlenül, hogy a szám elején, közepén vagy végén tartottunk épp. De hát valamin kacagni is kellett.

Szólj hozzá!


2009.11.14. 22:21 Schocex

Fire in the hole !

Kedden egész nap esett a hó, nagy örömünkre. Pétervárral az az egy gond, hogy a hó nem nagyon marad meg, inkább undorító latyak formájában él tovább, de szerencsére a kolesz eléggé külvárosi részen van így nálunk gyönyörű szép 5-10 centis hótakaró volt. Ennek örömére facebookon megjelent a hógolyócsata című esemény. Tehát este 10-kor harcba indultunk a másik koli ellen, a fegyvernem hógolyó volt. Az ellenfél csupán 2 fővel képviseltette magát az eseményen mi azonban voltunk vagy 15en így néhányan átálltak a sötét oldalra és megkezdődött a csata. Nagyon régen hógolyóztam már ennyit és nagyon vicces volt. Mindenki remekül érezte magát, megittunk egy sört majd győzelemittasan elindultunk hazafelé. Másnap izomlázam volt a hógolyózástól, de megérte.

 

2 komment


2009.11.13. 18:20 Schocex

NOKIA - (Dis)Connecting People

Folytatom a péntekkel. 

Szakmai síkon fogunk evezni, akit nem érdekel annyira még átugorhat a következő postra. Ugyebár jelenleg részese vagyok egy Consulting Project nevű tantárgynak, minek keretében piackutatást végzünk a Nokiának. A téma a fogyasztói lojalitás növelése a készülék meghibásodása esetén, bár ez lényegtelen. Szeptember vége óta dolgozunk a projekten 4 orosz lánnyal. A kapcsolatot a nagyfőnök titkárával tartjuk. Minden rendben is volt egészen múlthétig. A nagyfőnök kitalálta, hogy idejön, ápolni a kapcsolatot az egyetemmel, vendégelőadást tart és ha már itt van akkor prezentálhatnánk neki az eddigi eredményeinket. Mondom oké, a lányok nyelvvizsgáztak ezért magamra vállaltam a teljes prezentációt. A minket támogató Phd hallgatóval megebszéltük mi kell mi nem stb. Csütörtökön egész éjjel ezen dolgoztam reggel 4-kor feküdtem. Csilivili slájdok megvoltak, írtam vázlatot minden. Fel voltam készülve. Sőt előző nap gondoltam felkészülök az ellenségből és lecsekkoltam a csávót a neten. Harminc egynéhány körül lehet, eredetileg Dél-Koreai, lakott az USA-ban meg minden. Több mint 10 éve dolgozik a Nokiánál, volt a marketing osztály feje is meg egy rakás más, de most épp a Global Offering Manager (nem tudom lefordítani) pozíciót tölti be. A Youtube-on találtam egy videót amin előadást tart a Kaliforniai Berkeley egyetemen. Vettem a fáradtságot és megnéztem mind a 90 percnyi amugy nem túl érdekfeszítő előadását az innovációról. Gondoltam a prezentáció néhány formai elemét felhasználom hátha tetszik majd neki. 

Öltöny, nyakkendő, megadtam a tiszteletet ahogy kell. Bemegyek, elkezdtem, bemutatkozom, majd a második dia felénél egyszercsak közbeszól. Amugy vastagkeretes kockaszemüveg és Calvin Klein kordbársony zakó volt a kis metroszex koreian. Szóval közbevág és közli, hogy ő ezt nem érti és minek mutogatom neki az időbeosztásunkat ami épp a szlájdon volt, mert őt ez egyáltalán nem érdekli és jó lenne, ha a lényegesebb szlájdokra ugranék. Bólogattam és ugrottam a következő szlájdra, megint nekikezdtem de megint belepofázott és kifejtette, hogy szerinte a szlájd címe nem megfelelő mert ha idegen embereknek mutatnám ők nem értenék, hogy miről van szó ! Jóvan, nyeltem egy nagyot, biztosítottam róla, hogy ki fogom javítani és folytattam, egy fél szlájdot se sikerült végigmondani amikor megint belepofázott és közölte, hogy valójában amit eddig csináltunk az elég nagy szar, mert ő erre nem kiváncsi őt más érdekli. Innentől kezdve vége volt az előadásnak és a következő 15 percben a seítségemre siető Phd hallgató és a nagyfőnök szakmai csatározása következett. A pasas undorító, lekezelő és kioktató stílusban beszélt velem is meg a Phd hallgatóval is. Amugy a konflik abból adódott, hogy neki nincs ideje elolvasni amit mi írunk ezért a titkár intéz mindent és hát csúnyán félrekommunikáltunk a titkárral és nem az lett a fókusz amit ő akart. De ez ugye két oldal hibája és megesik. Mire a kis vágottszemű közölte, hogy a nagy falloszt mert ő már az elején megmondta, hogy mennyi az annyi és ezt bizony mi csesztük el. Hangsúlyozom nem azzal volt a bajom, hogy kioktat vagy közli, hogy ez meg ez nem jó vagy, hogy leszarja a prezimet, mert még igaza is volt egy rakás dologban. Hanem azzal, hogy tolerálhatatlan stílusban adta elő a mondandóját és a szikráját sem mutatta a megbánásnak vagy a kompromisszumra való hajlamnak. És ezt gondolom, hogy ez roppantul udvariatlan, amikor én 100% tisztelettel érkeztem és voltam felé ő meg úgy beszélt a magas lóról, mint valami földre szállt isten. És nemérdekel, hogy ő kicsoda, hogy mennyi a fizetése, felőlem lehet a Bill Gates vagy Obama vagy az atyaúristen de tanuljon meg viselkedni. Huhh

Mindenesetre tanulságos eset volt az biztos. 

3 komment


2009.11.13. 17:43 Schocex

Pinceparty

 

Nagy elmaradást kell pótolnom úgyhogy rögtön bele is vágok.

Múlthét szerda. Az esti program egy kis fürdőzés volt meg szaunázás. Ez konkrétan azt jelentette, hogy egy addig számomra ismeretlen angol srác szervezte a programot egy 20 személyes kis helyre amiből jónéhány akad a városban. Banja-nak hívják ezeket a helyeket. Szóval csákányokkal felszerelve elindultunk a bányába. Na jó nem voltam vicces. Tehát elindultunk a város teljesen másik felén levő helyre amiről senki nem tudta pontosan hol is van, a google maps pixeles térképén tudtunk csak saccolni. 45 perc metró, 20 perc séta egy tökéletesen tipikus, lepukkant és nem éppen bizalomgerjesztő lakótelepes környéken. Házszámot kerestünk, a hármasat. Az ötös meg is volt majd mellette talátuk egy kis épületet a semmi közepén amire rá van írva, hogy 3. Az épület egyik fele egy közért volt a másik meg egy eléggé pénzmosoda kinézetű szórakozóhely/sztriptízbár. Nem értettük a szitut. A szervező persze nem volt ott, bár ő is csak az interneten látta a helyet. Mit van mit tenni, lépni kell mielőtt szarrá fagyunk. Megkérdeztük a helyi erőt, aki az épület háta mögé mutatott egy elég sötét kis sikátorban, egy vasajtóra. No jóvan gondoltuk, most vagy meghalunk mind vagy ténneg ide jöttünk. Ajtó zárva, csengő nuku. Elkezdtünk kopogni. Az egész szitu olyan volt mint valami Guy Ritchie filmben amikor a gengszterek a hátsó ajtón akarnak bejutni a nagyfőnökhöz a lopott gyémánttal. Megvolt a titkos morzekód az ajtón. Kattan a súlyos retesz, nyikorogva nyílik az ajtó és egy egész kedvesnek tűnő néni közölte, hogy már várt ránk és elkéstünk.  Mondanom se kell, hogy a föld alá egy pincébe kellett lemenni, de pozitívan csalódtunk mert lent meleg volt és világos, a falakat lambéria borította mondhatni kultúrált volt a hely. Egy ilyen helyen általában van egy kis medence amiben meg lehet mártózni, egy szauna, zuhanyzó meg egy közös helység. Itt se volt másképp. Ja de mégis, merthogy volt  még két szoba egy egy franciaággyal felszerelve. Ne kérdezzétek minek. Illetve azthiszem tudom minek. Csak annyit mondok, hogy az egész hely tipikusan úgy nézett ki mint egy pornófilm forgatási helyszíne. Nem kívánom tovább ecsetelni a dolgot, de ezen amugy egész jót viccelődtünk azzal a szegény 3 lánnyal aki a maradék 17 fiúra jutott ! A néni előadta a szabályokat és tartotta a markát. Persze kiderült, hogy az ár amit mondtak a telefonban az nem úgy van mert máshogy számolnak meg ilyesmi, de ha már átutaztunk az egész városon akkor már kifizetjük és jól érezzük magunkat (megjegyzem nem átvertek, ténneg mi néztük el a matekot). A hely remek volt a medencét kivéve, amiben természetesen undi pétervári csapvíz volt, amiben a derekadig se látsz le, meg a csempe is hullott lefelé de mind1. Szóval elég meredek bulit csaptunk, szauna sörrel és vodkával, csapattuk neki a medencében meg mindenhol. A szervező srác elhozta néhány brit haverját akik szintén tanulni jöttek csak ők nyelvet. Nahát a londoni srácok kicsit eleresztették magukat. Éjfélig voltunk a helyen utána irány a város és buliztunk tovább. Én az egész estét a brit srácokkal töltöttem, ami egyrészt hasznos volt az angolomnak másrészt eszméletlenül vicces. Egész jól beszélnek már oroszul, de amikor hajnali 3-kor mocsokrészegen nekiállnak oroszul veszekedni a gyrosossal, hogy neki jár még egy adag szósz, akkor azt hittem megpusztulok a röhögéstől.

Ennyit a szerdáról.

 

1 komment


2009.11.04. 16:27 Schocex

Идет снег !

Hölgyeim és Uraim !

Nemtudom, hogy a feketeöves judokirály Putyin bácsi rendelte-e el, de a nemzeti ünnep napján szakad a hó ! Ennek örömére este elmegyünk az uszodába, veszünk egy fürdőt megmártózunk a jacuzziban majd egy nagy szaunázással koronázzuk meg a napot ! Szeretem a havat nagyon főleg ha ropog a talpam alatt. És már síelni is nagyon kéne !

Aloha

Szólj hozzá!


2009.11.01. 16:35 Schocex

Duett

Tudjátok van az a vicc amikor a cseh meg a magyar főznek...

Nem, az nem vicc. 

Mit csinál az ember fia, ha ebédre vágyik ? Elküldi a cseht a boltba alapanyagért amíg ő előkészíti a konyhát. Alapanyag megjön. A menü egyszerű csak semmi hókusz pókusz.

Rántott hús krumplipürével.

Na de nem eszik azt olyan forrón. 

Hús - pipa

Olaj - pipa

Liszt - pipa

Tojás - pipa, eddig nehéz is lett volna elrontani

Zsemlemorzsa - na az úgy volt... , hogy száraz toastkenyeret sajtreszelővel kereszteztünk

Kenyeret reszelni... éreztem én, hogy van valami amit nem kéne kihagyni mielőtt meghalok

Na akkor lássunk neki. Volt nekünk egy nagy darab húsunk azt fel is vágtuk szeletekre, de hát ugye még mindig ki kéne klopfolni a szeleteket. Kiválóan felszerelt konyhánkból elő is vettük volna a 6-8 klopfoló egyikét, ha lett volna. Magyarul problémába ütköztünk.

Opció numero uno: 

Boxolósat játszunk és rettentő férfias, de annál haszontalanabb módon puszta ököllel kezdjük el püfölni a húscafatokat. Georgenak nem tetszett annyira a dolog, mint nekem.

Opció numero due:

Keresünk valami eszközt a konyhában ami megteszi. És lám milyen leleményes az elme ha keretek közé van szorítva. Egészen rövid keresés után figyelmünk a hűtő melletti placcra terelődött. Egymásra néztünk és konstatáltuk, hogy ezt még az unokáknak is mesélni fogjuk. Mert mi is lehetne jobb szerszám a tegnap este kiürített sörösüvegnél ? Kiváló fogása van. Masszív és megfelel a célnak. Szóval a Mekk Mester féle klopfolóval láttunk hozzá a feladathoz. Azt bizton állíthatom, hogy mókás volt, de működött is.

Jó jó a hús megoldva, de ugye van nekünk még itt egy krumplipüré is. Ez az én reszortom volt. Oké ott állok X kiló főttkrumpli fölött és megintcsak eszközhiányban szenvedünk. Merthogy nyilván se krumplinyomó se robotgép nincs a közelben. Egy lábossal és egy villával felszerelkezve raktam össze a krumplipürét. A robotgépet pedig egy a tenyereim között "sodort" virslikiszedő mega csipesszel helyettesítettem. És azt kell mondjam kiváló lett az eredmény. Egyáltalán nem lett csomós, esetenként pici egész darab krumplik jelentek meg, de az a hibahatáron belül volt. Anyukám büszke lehetsz rám !

A hús is jó sikerült így professzionális ebédünk lett. Az élményt azzal koronáztam, hogy odaültem Alex asztalához és a kellemes falatozás közben a Finn-öblöt bámultam. Az ebéd simán megütte egy koszos zuglói kisvendéglő szintjét és a kilátás jobb volt mint a pesti éttermek 95%-ból. 

Csak, hogy nehogy elfogultnak tűnjek elmondanám, hogy Mika mind a 10 ujját megnyalta a Cseh - Magyar koprodukció után !

Ja és novemberi hatállyal életbelépett az 10001. számú kollégiumi rendelet, miszerint csak oroszul fogunk beszélni egymással a szobában. Így ma a főzés is oroszul ment.

 

 

4 komment


2009.10.30. 13:24 Schocex

Jó reggelt Pétervár !

Eddig nem volt hideg ugy igazán. Na mostmár van. Reggel befagyott pocsolyák kísértek utamon, jeges széllel és mínusz néhány fokkal karöltve. Kellemetlen társaság voltak. Az, hogy hideg van sajnos nemcsak a szabadban jelentkezik. Igen a szobában is. Igen akkora rések vannak az ablakok között amin egy kisebb veréb is beférne. Eddig is tennünk megelőző lépéseket ez ellen, konkrétan újságpapír és tape segítségével próbáltuk megoldani a problémát. Átmenetileg sikeres is volt a dolog, az őszi időjárást kibírta. De mostmár tél van. A szél igen erős a 18. emelet magasságában és a kinti hőmérséklet éjszaka durván hideg tud lenni. Így tegnap amikor felvettem a polárpulcsit a szobában akkor ugy éreztem, hogy na pont most telt be a pohár. Tehát nekieste újabb adag újságpapírral, nejlon szatyorral és ragasztóval felszerelve. Azokat az ablakokat amiket nem nyitunk ki egész hatékonyan sikerült izolálni. Ellenben azon az ablakon amit néha kinyitunk szellőztetéshez durván dől be a hideg. Alex felvetette, hogy vegyünk valami szilikont és szigeteljük újra sanszos, hogy ez lesz a jövőhéten.

Más.

Nagyon békés szoba vagyunk nem volt eddig semmi feszülés, de asszem elérkeztünk arra a pontra amikor komoly veszekedések vannak kilátásban. A probléma gyökere maga Mika. Azt már úgy ahogy tudjuk kezelni, hogy brutál módon horkol. De van neki egy telefonja amit ébresztőórának használ. Ez eddig oké is, de ez a telefon a világ legidegesítőbb ébresztőhangját bírja produkálni és mindenki felébred a szobában egy valakit kivéve és az éppen Mika. Merthogy a srác olyan mélyen alszik, hogy semmire nem ébred fel, de nem úgy mint én vagy ti hanem, hogy ténneg semmire. Tehát majdnem minden nap eljátszuk azt, hogy Mika kiváló telefonja elkezdi a nótát 7-kor, várunk fél percet hátha Mika lenyomja de nem. Ilyenkor vagy mi nyomjuk le Alexxel vagy ráordítunk Mika, hogy nagyon sürgősen szüntesse be ezt a szart. Ez önmagában is idegesítő csak ha neked rohadtul nincs órád reggel 9-kor akkor extrán szar erre kelni főleg ha ezt még 2-3 alkalommal eljátszuk ugyanazon a reggelen. Többször próbáltam már viccesen a srác tudtára adni, hogy ez így nem járja, de semmi nem változott. Én türelmes ember vagyok, de ma Alex külön értekezletet hívott össze velem, mert ő már rohadtul ideges. Ugyhogy előbb utóbb vagy a gyerek vagy a telefon, de valami ki fog repülni azon a rosszul szigetelt ablakon. 

3 komment


2009.10.27. 19:19 Schocex

Van tüzed ?

Úgy tűnik nem tudunk szabadulni az életveszélyes helyzetektől.

Nagy nyugodalommal baktatok haza, ajtó, lift, 18. emelet. Nyílik a liftajtó és furcsa sípolás hallatszik. Kinyitom a másik ajtót és a kétségbesett sikítozáson kívül közepesen sűrű de annál büdösebb füst csapta meg az arcom. A folyosó elején lévő szobában a lányoknál a konyhában megadta magát a konnektor és öngyilkos lett. Vagyis kigyulladt és leolvadt. Mulatságosan hangzik de most ténneg para volt, mert frankó elektromos tűz volt és égett a cucc. Valójában fel se fogtam a szitut amig el nem értem az ajtónkig, aztán Mikával tartottunk egy villámgyors kupaktanácsot arról, hogyan is kéne megfékezni egy elektromos tüzet, de mire a tetthelyre értünk néhány orosz srác ráöntött félvödör vizet !!! Nemtudom mi a búbánatos falloszt gondoltak amikor megkínáltak egy lángoló konnektort egy vödör vízzel. Na mind1, szerencsére nem történt nagyobb baj a leolvadt konnektornál és a kábel sem égett végig a falban vagy ilyesmi. Ja persze az instant karbantartó bácsi kijelentette, hogy a lányok hibája minden mert a szarért kell egyszerre használni a hűtőt és a tűzhelyet és különben is.

Öröm az ürömben, hogy ez volt az első akalom amikor a 18. emelet teljes lakossága felvonult így legalább láthattuk kikkel lakunk együtt. Izgi hetünk van nemdebár ?

Mostpedig megvacsorázom. Hideget fogok enni azeccer biztos.

4 komment


süti beállítások módosítása