Itt állok az út végén elbocsájtásra várva. Ha kinyílik a kapu és Szent Péter megkérdi mit tanultál Szentpéterváron, hát nemtudom mit felelnék. Azt, hogy a hideg -20-nál kezdődik ? Vagy azt,hogy a finneknél karácsony reggelén az a szokás, hogy az egész család együtt szaunázik ? Vagy éppen azt, hogy ezen a földön mindenre lehet alkudni és mindig van olcsóbb ? Talán. Nemtudom. Azt tudom, hogy hasznos volt nagyon ez az itt töltött 23 hét vagy 151 nap vagy 3648 óra kinek, hogy tetszik. Hasznos volt mert világot láttam. Hasznos volt mert sokat tapasztaltam szakmailag is meg emberileg is. Jobb vagy ha az nem is de legalábbis több ember lettem tőle. Talán kötöttem életreszóló barátságokat is. Ha azt mondják Oroszország többé már nem kell az idegesítő és buta klisékkel dobálóznom, mint ahogy azt az emberek 99%-a teszi. Leleményesebb lettem, mint Odüsszeusz és szó szerint a jég hátán kellett megélnem. Sokrétű élmény volt, érzelmileg, szellemileg, intellektuálisan egyaránt. Sokat buliztunk, sokat ittunk néha még hánytunk is, de együtt voltunk, jól éreztük magunkat és ezeket az emlékeket senki soha el nem veheti tőlünk. Egy fecske nem csinál nyarat és úgy néz ki én egyike vagyok az utolsó fecskéknek és bizony nincs meleg. Ketten hárman maradtunk itt a végjátékra, de már nem olyan mint volt. A hely, a környezet, a körülmények, a lehetőségek minden ugyanaz és mégis más. Eltűntek a színek, a hangok, az illatok. Szürkeség van, félhomály. Próbáltunk a fény lenni az éjszakában de a végén mindig falra hánytuk a borsót. Attól volt olyan amilyen, hogy azokkal voltunk akikkel. Egyszeri és megismételhetetlen dolog volt ez. És most szomorú és fáj egy kicsit, hogy már soha nem leszünk úgy együtt, mint akkor. De hát ez általában így van, egyszer minden elmúlik és „ha múlik akkor fájnia kell”. Ez most elmúlt. Vége van. Célszalag. Konyec.  Talán nem sikerült mindent megcsinálni, kipróbálni amit itt akartam, de legalább lesz miért visszajönni. Örülök, hogy itt voltam és itt voltunk mind és megéltük az egészet nem csak átéltük. Furcsamód mostmár van egy másik város is a világon amit igen jól ismerek és második otthonomnak tekintek, minden rossz és jó tulajdonságával együtt szeretem ezt a várost és még visszajövök ide a jövőben. És még mindig a kérdés, hogy mit tanultam, mire volt jó ez az egész ? Hát arra, hogy érezzük mennyire picik vagyunk, cseppek a tengerben, a világ pedig milyen nagy körülöttünk mégis együtt „csepegni” mennyivel jobb, mint külön külön. Jó volt arra, hogy tanuljunk egymásról és magunkról és egy idegen országban csipegethessünk más nációkból a kultúrák svédasztaláról. Nem tudom mit kéne még mondanom. „Szép volt. Jó volt ! Köszönöm Ennyi.”  Szerencsés vagyok, hogy részem lehetett ebben, melegen ajánlom mindenkinek kipróbálásra.

Azt hiszem ezennel a blog is funkcionalitását veszti és ebben a formában talán nem is működik majd tovább bár gondolkozom rajta, hogy az orosz kultúra és közélet hivatalos importőre legyek a jövőben, de lehet, hogy az egy másik címen fog megvalósulni.

Remélem sikerült élvezetes perceket okoznom az olvasóközönségnek, ajánlom magamat

Ámen