Tegnap előtt, nyilván péntek este, mikor máskor, ismét beindult a bulivonat. Nagy hévvel indultunk el a kettes számú kollégiumi vágányról, az útirány először a másik kolesz volt, ahol a bemelegítést terveztük. Azt hiszem, egyszerre ennyi ember még nem volt azon az emeleten, ahol a többi  internacionális társaink laknak. De mivel az ő szobáik csak 2 személyesek és sokkal kisebbek ezért egy szobában 4-5 embernél nem fér el több. Alapoztunk meg hasonlók, amikoris szembetaláltam magam a Lay’s chipsek kifejezetten erre a piacra gyártott termékeivel. Na ha ettetek már undorító mesterséges ízű valamit és nem tetszett, akkor se a gombás se a kaviáros (!) chipset ne próbáljátok ki. A gombás csak szimplán szar volt, de a kaviárosnak vaj íze volt és hal szaga. Kérjük a vágány mellett vigyázzanak, szerelvény érkezik ! Vonatunk továbbgördült a belváros irányába. Újabb alapozás, egy egészen kocsma szerű helyen, az árak mindig mindenhol elképesztőek, váltakozó előjellel.  2 Gin tonic és egy üveges Heineken 1600 forintért, de ha kértél egy tequilát kaptál egy gold tequilát citrommal meg sóval, na mind1. Ami sokkal érdekesebb, hogy mindenhol facekontroll van. De ha lánnyal jössz és nem állsz meg a bajáratnál akárhova bejutsz. Ha lelassítasz véged. Mind1, hogy fizetsz vagy nem, részeg vagy e vagy sem, ha lassítasz véged. Utazásunk végcélja a RED CLUB nevű, helyi oázis lett volna, de csak a 15. gipsy taxi tudta, hogy egyáltalán melyik helyről beszélünk. Oké, helyben vagyunk, Red Club. Ajtónál sor, kordon, lánc, tiszta Amerika. De senkit nem engednek be. Ilyenkor jól jön a helyi ismerettség, orosz barátaink elég gyorsan meggyőzték Nadját, a facekontrollos tündért, hogy a külföldiek hülyék, sok a pénzük és isznak,mint a gödény. Benn is voltunk pikk-pakk. 1800 a belépő, italok is hasonló áron. Pedig maga a hely nem volt nagy durannás. Gyima nevű felebarát szolgáltatta a minimal techno zenét, mi élveztük, de az oroszok nem nagyon tudtak mit kezdeni az efféle zenével. 3-kor haza, versenyfutás az idővel, nehogy az összes hídat felnyissák, taxis nyomja neki, de az elsőt lekéssük, másik és egyben utolsót még elértük. A drájver érthető módon ennek nem örült annyira mert így a szigeten kell éjszakáznia, ezt 100-150 plusz rubellel kompenzáltuk is. Fél 4-kor a kolesz ugye zárva, de hát mire van a vészkijárat ha nem arra, hogy bejárjunk rajta. Ágyba be.

Másnap reggel, azaz tegnap hivatalosak voltunk az ICEBRAKING SATURDAY nevű félhivatalos programra. Találka reggel 9-kor. Fél 9, csörög az óra. Na még 10 perc szundi. És persze még 10 perc. 8:50, bassza meg a ló numero uno elkésünk, továbbá mocskosul nem vagyunk jól. Felkeltettem George-ot, hogy 2 perce van elkészülni, futás le az utcára még épp utolértük a többieket. Vasútállomásra mentünk, 1 óra várakozás, addig megpróbáltuk magunkat összekaparni valahogy, reggeli, víz, kóla minden volt de semmi nem használt igazán. 40-50 perc vonatút valami külvárosi erdő szélére. Az eső természetesen esik, mint mindig. Egész nap idióta játékokat játszottunk a vizes erdőben, virslit kaptunk meg sört. Délután 4-re már a pót pót hócipőnk is tele volt az egésszel. Csak a sör tartotta bennünk a lelket. Aztán a végére elállt az eső, játszottunk Adj király katonát oroszul stb.. Összességében nem lett volna rossz élmény, ha nem 10 után érünk haza és kevésébé esik az eső, így kicsit felemás volt.