Hogy mi van ? Megmondom mi van: semmi.
Tengetem megmaradt napjaimat, próbálok minnél több társasági életet élni mivel alig maradt már itt valaki és az emberek a következő egy hétben folyamatosan fogynak majd. Ez valójában elszomorító. Mert az eddig végtelennek tűnő horizontok csúnyán szűkülnek. Úgyhogy sürgősen találnom kell egy helyet, ahol horizontokat árulnak.
Itt kisebb megszakításokkal egyfolyában havazik, internetes források szerint az elmúlt 130 év legnagyobb havazásának vagyok tanúja a régióban, a városban 2000 katona és 1000 hómunkás dolgozik, szó szerint hegyekben áll a hó még a belváros közepén is 3-5 méteres fehér dombokban pihen az égi áldás. Markolókkal és bazinagy dömperekkel viszik el a havat az istentudja hova. Én élvezem, nincs szükségállapot szóval mulatságosnak is lehet nevezni, amíg jár a busz nem parázom.
Északi trippem még mindig nincs összerakva, mert szeretném a legtöbb időt együtt tölteni Georgedzsal ugyanakkor vizsgázom is és mások időbeosztásához is igazodnom kell.
Az elmúlt két napban adtunk a kultúrának és bepótoltuk azt ami eddig kimaradt. Voltunk többek között az Ermitázsban (már megint). Nyitásra odamentünk de így is pont 100 méterrel hosszabb volt a sor kelleténél. Ez pontosan 1 óra és 15 perc sorbanállást jelent -10 fokban, szélben. Talán csak egyszer fáztam ennyire az elmúlt 5 hónapban. Iszonyú volt. A fő gond az, hogy usánkás felebarátaink január 1 és 10 között ünnepelnek új évet, karácsonyt meg mindent ami épp eszükbe jut. Ez egyrészt teljesen kiszámíthatatlanná teszi az életet meg a nyitvatartási időket meg mindent, másrészt úgy érzik, hogy ez egy kiváló alkalom arra, hogy megismerjék saját országukat így a belföldi turizmus virágzik. Na mindegy is én csak azért mentem, hogy megnézzem amit eddig nem sikerült illetve van egy időszakos tárlat amit a londoni Saatchi Gallery-től kaptak kölcsön és a brit modern művészetet mutatja be. A brit kiállítás nagyon király volt, van minden, szobor kép, festmény, döglött rovarok, kivágott fák, hiperrealizmus minden ami kell. És már majdnem elértem a célom, még egy alkalomra lenne szükségem ahhoz, hogy elmondhassam, mindent láttam az Ermitázsban. A japán szekció és a szibériai tárlat csupán ami makacskodik. De ezt a mostani szeánszt az ókori művészetnek szenteltem, ami főleg szobrokat jelent amit egyébként jobban kedvelek mint a pingálmányokat. Ha nem néztem meg 2-300 merevarcú, kis faszú görögöt/rómait akkor egyet sem. Az egyiptomiak is megvoltak és kultúrális szabjám élére hánytam az Közel Kelet, Törökország, Irán, India valamint Kína itt található művészetét is. Harmadszor megyek el Picasso művei előtt és akárki akármit mond ez a Pablo gyerek vagy festeni nem tudott vagy nagy drogos volt. Na de ez részletkérdés.
Meg voltam moziban. Kétszer. Oroszul Twilight 2 és Sherlock Holmes, mindenkinek a képzeletére bízom a dolgot.
Szóval élek és virulok, ingerküszöbömet pedig próbálom egyszerre magasan tartani és kielégíteni. Néha nehéz a kettőt együtt azt azért megsúgom.
Na csókolom.
Utolsó kommentek