Szóval sorry kicsit régen sercegett a digitális pennám, de ezen a héten egy szabad percem sem volt. Hogy miért ? Hát akkor sorolom: Hétfőn az egyik francia lány születésnapja volt így hát nyilvánvaló volt, hogy nyakunkba kapjuk a várost és mocsok részegre isszuk magunkat. Nyugalom anyukám, nem iszom sokat, de ténneg ! Hát mit mondjak, meg is történt, elmentünk, buli volt, jó volt szegény lány a végére azt se tudta volna megmondani melyik kontinensen van éppen. Aztán voltam az amerikai kereskedelmi kamaránál, amit egy 45-48 körüli orosz nő vezet. Maria tipikusan az a nő akivel nem akarsz újat húzni, úgy néz ki, mint Meryl Streep az Ördög Prádát Visel című filmben, tip top magassarkú és izzó vörös körmök, de vérprofi és szétcincál ha akar. Aztán jártam kedden a Pricewaterhouse Coopersnél, ami nagyon érdekes élmény volt, mert eddig utáltam a Nagy Négyest (PWC, KPMG, E&Y, Deloitte), mármint abból a szempontból, hogy soha nem akartam volna nekik dolgozni. Unalmas, vonalzóval rajzolt világnak tartottam. Na szerencsére mostmár azért tisztábban látok és igenis hasznosnak tartom, hogy ott dolgozzon az ember, legalábbis egy ideig. Aztán eljött a szerda. Szuper Szerda, akár így is mondhatnám. Délután találkoztam egy olyan emberrel akivel mindig is akartam találkozni és fel akartam tenni neki a kérdéseimet és akartam hallani, hogy ő mit kezdett az életével meg a karrierjével. A sors összehozott Patrickkel. Patrick az itteni két Marriott igazgatója. Dolgozott Londonban, Pekingben, Moszkvában, Péterváron és Budapesten is. Nagyon hasznos beszélgetés volt és igazán tetszett. Aztán ha ez nem lett volna elég izgalom egy napra, este 11-kor indult a vonatunk Moszkvába. Merthogy az amerikai kurzus részeként elmentünk Moszkvába, ahol részt vettünk egy orosz kockáztai tőke befektető konferencián. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a magyar megfelelője, de asszem a Russian Venture Capital Fair ezt takarja. Na szóval vissza a story elejére. Este 11 vasútállomás, a legolcsóbb jegyet vettük, ami azt jelenti, hogy nem kabinban utazunk hanem olyan vagonokban, ahol egyszerre kb. 100 ember alszik. Megmondom őszintén, egy kicsit be voltam szarva a dologtól, de amikor felszálltunk és megkerestük a helyünket hatalmas pozitív csalódás ért minket. Kulturált, tiszta, teljesen normális környezet. Szóval elindultunk, egy kis sörözés, dumálás, alvás, reggel 6-ra Moszkvában is voltunk. Na akkor Moszkva. Imádom. Olyan mint London. Nagy, nyüzsgő és nagyon európai. Mindent van amit csak akarsz, a pénzedet nem tudod nem elkölteni, a Mercedes itt az új Suzuki, elképesztő egy hely. Persze mindenhol dugó és embertömeg (állítólag 12-15 millióan vannak). A konferencia érdekes volt se semmi extra. Szerencsére jutott idő a városnézésre is, úgyhogy a kötelező körök egy része megvolt. Vöröstér, Vaszilij Blazsenij, az Ismeretlen Katona Sírja, GUM áruház. Este hazafele hasonlóképpen jöttünk, 10-kor indulás érkezés reggel 6-ra. Amugy ekkorra már itt volt kis családom egyik fele is, mondhatni a család férfi tagjai összefutottak a messzi északon. Jó volt látni a családomat (ha csak az egyik felét is) jó volt magyarul beszélni és végre ők is láttak, hol tengetem hétköznapjaimat. Holnap mennek haza, de nemgond érkezik a váltás Szigi Siegler Bálint és Tuti Tomi személyében aminek nagyon örülök.