Na hát ennek a hétnek is eljött a vége. Pénteken miután pajtásaim épségben megjöttek Moszkvából, ezt a csodás tényt megünnepelendő este elmentünk egy jónak ígérkező buli a MINI Club-ba. Nem kell aggódni a hely nem a méretéről kapta a nevét. Valójában a hely egy MINI szalon. Rettentő király este volt, veszett drága minden, de 3 MINI között partyzni olyan dolog amit mindig is ki akartam próbálni. Aztán tegnap este még elmentünk egy goodbye sörözésre. Olyan este volt, amikor a férfiak leülnek sörözni, és megváltják a világot. Hát megváltottuk, nem is egy ízben. Csúszott a sör, fogyott a korcsolya és mi meg egyszerre voltunk politikusok, gazdasági szakértők, sportriporterek, tudósok, szerelmesek és minden ami csak férfi lehet. Persze arról is biztosítottuk egymást, hogy mennyire rossz hogy ily közel s mégis oly távol, de a barátság a sírig tart. És ténneg jó volt nekem ez az egy hét, hogy megint kaptam egy kis hazai árut. Hogy megint otthon lehettem egy kicsit, legalább lélekben. Ők megpróbálták átérezni itteni sorsomat én pedig megpróbáltam átadni nekik azt a keveset amit erről a kultúráról eddig megtanultam. És ma amikor kikisírtem őket a reptérre, Szigi megkérdezte, hogy mi van odabenn a biztonsági ellenőrzésen túl. Erre csak annyit tudtam felelni, hogy nemtudom én ebbe az országba csak megérkeztem, elmenni még nem mentem el egyszer sem. Amit így másfél hónap után igencsak súlyos mondatnak éreztem. És igen egy kicsit egyedül éreztem magam miután átlépték a kaput és igen hiányzik a közgázmenza Tutival, a lepacsizok a DJ Szigivel de nem panaszkodom itt is jó és érdekes, de asszem érthető, ha az ember 1,5 hónap alatt nem bízik meg senkiben annyira, mint a jó öreg otthoni barátokban. Summa summárum én nagyon örültem a látogatóimnak és jó volt anyanyelven őszintének és nyitottnak lenni.

Ha valaki más is kedvet kapott, ugorjon be szivesen látom !