Nahát visszajöttem ide ködös, esős Pétervárra. De előtte még, vasárnap megérkeztem Ferihegyre; jóapám, kishúgom és szerelmetes galambom várt rám a reptéren. Lementünk a parkolóba, a BMW-t fényezik úgyhogy a céges VW Tuareg volt használatban. Apám feltette a kérdést: Akarsz vezetni ??? Hogy a viharba ne akarnék !!! De jó is volt, vissza kettő 400 NM huhuhu. Hazaérvén anyukám meg a konyhából kiáramló csodás illatok köszöntöttek. Leültünk ebédelni. Húsleves, paprikás csirke és az egyik kedvenc mákos sütim. Hmmmm azok az ízek, a fűszerek, csodás volt. Viszont egész ebéd alatt valami furcsa volt és nem tudtam mire vélni a dolgot, később rájöttem, hogy a sok fény és a tisztaság zavart meg egy kicsit. Délután felmentünk megnézni az építkezést , este pedig moziba mentünk megnéztük az Up!-ot. Rég volt már jó animációs film a palettán na ez most az volt. Hétfőn ígéretemhez híven bementem az egyetemre, hogy együtt ebédeljünk barátaimmal a menzán. És láss csodát, a menza koszos, sötét alagsori lyukból normális színes és világos kantínná avanzsált. A kiváló magyar rántott sajt után találkoztam további pajtásaimmal. Elmentünk hát sörözni és biliárdozni ahogy azt kell. Közben megvitattuk a napi dolgokat. Másnap reggel már mentem is vissza. Hát ennél kicsit gyorsabb utazásra számítottam annak ellenére, hogy pontosan tudtam merre megyek és hogyan. 11 órát utaztam Budapest és Pétervár között egy Frankfurti átszállással, ami akárhogyis számolom 136 km/h-ás átlagsebesség. Ezért még az M1-esen se büntetnek meg. A Frankfurti reptér egész kellemes volt arra a néhány órára amíg vártam. Hatalmas és elég eccerű elveszni benne, viszont soha nem láttam még ilyen tiszta reptéri wc-t és az infrastruktúra is elég menő volt, mondjuk az ingyen wifi-t hiányoltam. Aztán nagy nehezen megérkeztem a jó öreg Pulkovo 2-re. Annak örültem igazán, hogy nem kellett elkezdenem alkudozni meg keresgélni taxi után mert saját különbejáratú taxisra tettem szert. Szigi és Tuti már ismerik, mert ő fuvarozott minket a reptérre akkoris amikor a srácok hazautaztak. Borostás 40 feletti azerbajdzsáni fazon egy tök normális Toyota Corollában. Kamil-nak hívják és 20 éve él Oroszországban. Nős, két gyermekes családapa és még ezer dolgot tudok róla mert a fél életét elmesélte hazafelé menet. De igazán kedves és jófej ürge, persze azért rafkós a kis bevándorló, mert a kezdeti 7-800 rubeles fuvarból már 1000 lett, de nem bánom, legalább ismerem (úgy ahogy) és bármikor felhívhatom ha fuvarra van szükségem.
Szóval ismét itt vagyok, Európa (?), Oroszország, Szentpétervár, Vasziljevszkij sziget, Hajóépítők útja 20., Kettesszámú koli, Második épület, 18. emelet, 1807-es szoba per 3
(Átmeneti ?)Otthon, (keser ?) édes otthon
Utolsó kommentek