Ha lett volna internetem a hétvégén akkor megírtam volna ezt a postot de nem volt. Úgyhogy most készült el.
Szóval a szerdai jazz koncert után csütörtököt írunk. Kedves magyar barátom, Szabó Dávid születésnapja volt ezen a napon. Gondoltam egy nagyot és megbeszéltem Zsófival, hogy én bevásárolok meg segítek neki, ő meg főzzön egy jó magyar pörköltet és csapunk egy kis szülinapi mókát a Dávidnak. Így is lett. Biztos voltam benne, hogy a legjobb ajándék momentán egy jófél pörkölt lesz de mindenesetre biztosan otthoni koszt. Tehát elmentünk bevásárolni, vettünk egy rakás húst meg 4 kiló friss, finom, meleg és ropogós fehérkenyeret. Még előző nap küldtem egy facebook körüzenetet és reméltem, hogy eljön valaki a bulira és nem hármasban kell honfitáraimmal ünnepelni, bár a 2 fazék pörkölt 3 emberre elég csábító ajánlat. Nekifeküdtünk a pörinek. Természetesen nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy sírva fakadjak, 4 fej rohadterős hagymát vágtam fel azt hittem a végére megvakulok. Pöri kész volt, emberek megjöttek és nagyon jófejek voltak mert hoztak tortát meg sütit meg minden. Dávidot szembesítettük a meglepetéssel aminek nagyon örült. A két lábosnyi pörkölt rekord gyorsasággal tűnt el, mindenki imádta a magyar kosztot. Aztán megtanítottuk a tudatlan nemzetközi barátainkat tunkolni és kitisztottuk a két lábost is. A finn srácoknak különösen tetszett az Erős Pista, a végén már csak kenyeret ettek ujjnyi vastag Pistával. No aztán persze előkerültek mindenféle üvegek meg poharak. Készek voltunk elindulni a lejtőn, azthiszem inkább repülőrajtot vettünk. Izzítottam egy kis muzsikát, nagy beszélgetések és ivászat kezdődött. Az egész babazsúr Zsófiék szobájában volt mert nem voltak otthon a szobatársai. 3 körül amikor már csak a szittyák maradtak talpon Zsófi kétségbesetten kért meg rá, hogy vigyem át a srácokat valahova mert neki még mosogatni és aludni kell. Tudniillik valahogy mindig előkerült még egy üveg vodka innen onnan és úgy tűnt sose lesz vége az estének. Tisztában voltam vele, hogy egy szobatársat és egy honfitársat kell összevakarnom az este végén így próbáltam korlátozni a fogyasztásomat. Tehát átmentünk a finnek szobájába. Ja hát az ugye csak hab volt a tortán, hogy az egyik finn srácnak is aznap volt a szülinapja. Szóval finn szoba. Buli goes on. 4 után kicsivel amikor George már olyan állapotban volt, hogy artikulálni is alig bírt, felmásztunk a 18.-ra. George feltétlenül szeretett volna még enni egy szalámis kenyeret másnaposság ellen. Fogta a rúd szalámit meg a vekni kenyeret és random módra elkezdett harapdálni mindkettőből. Úgy éreztem nem bűn ha otthagyom a konyhában egyedül, hiszen az egyik oldalon a konyhaszekrény támasztja a másikon a fal, nagy kárt csak nem tesz magában. Ígyhát lefeküdtem aludni.
Utolsó kommentek