Snitt. Reggel. Reggeli. Szobacsere. Várakozás. Várakozás mert, hogy van nekem egy buddym, aki elvileg arra hivatott, hogy pesztráljon az első hétekben és segítse az ügyintézést meg ilyesmi. Srác. Orosz. Andrej. Andrejjel még otthon beszéltem telefonon és abban egyeztünk meg, hogy aznap délelőtt 11-re jön értem a szállodába. Ezt emailben meg is erősítette. Szóval várakozom a szállodában. És csak várok és várok és várok. 11, 11:15, 11:20, fél 12. Na ekkor úgy éreztem, hogy fel kéne hívni orosz felebarátomat, hogy mégis hol a f*szomba kódorog ilyenkor. A telefonszáma megvolt, de mire rájöttem, hogy kell magyar telefonról pétervárról orosz mobilt hívni, na az beletelt egy kis időbe. Felveszi. Mondom neki, hogy szevasz ember merre vagy. Válasz: Jaaaaaaaaaaa, sorry sorry, csak még éppen azt próbálja elintézni, hogy legyen hol laknom. Majd jön egy óra múlva. Mondom mivan ??? Nincs még hol laknom ? (volt ez 20.án és 3 nappal később semmit nem változott a helyzet) Na de mit tehettem, vártam egy órát. Andrej még mindig sehol. Újra felhívom. Jajj bocsi még mindig nincs hol laknod de egy órán belül ténneg ott vagyok ! Na ekkor már egy kicsit felment bennem a pumpa, tudtam előre, hogy az oroszok nem túl szervezett népség, de ez kicsit sok volt. És ez még csak a jéghegy csúcsa volt, mint az később kiderült.  Na aztán végszóra megérkezett Andrej. (egészen addig anyukámmal fogadásokat kötöttünk arra, hogy milyen ember, vagy éppen, hogy fog kinézni) Komolyan mondom imádkoztam, hogy nehogy valami susi nacis idióta lúzert küldjenek, aki szabadidejében a NASA honlapjait hackkeli. Nos imáim meghallgatásra találtak, bizonyos értelemben legalábbis. Andrej, aki segítőm és támaszom és valójában az első barátom ebben az országban egészen fura szerzet. Olyan filmbeillő csodabogár. Nem 100-as ez egészen biztos, de egyébiránt semmi baj nincs vele. Szőke, hosszúhajú, kicsit köpcös, nálam alacsonyabb és kb. 18 évesnek néz ki. A valóságban 23 éves már van egy diplomája és Szibériából származik. Mégis remek érzékkel kommunikál az emberekkel és az összes nénit leveszi a lábáról, pedig higgyétek el nem egy szép gyerek. Inkább magának való és egyáltalán nem menő arc, de olyan srác aki ismeri a dörgést, tudja, az összes kiskaput és rejtett folyosót, olyan aki mindent elintéz, de ténneg mindent. A The Longest Yard-ból „Intéző” karaktere áll a legközelebb hozzá. Valójában ez a képessége lenyűgöző. A szállodában lehettem tanúja először. Taxival akartunk menni. A szálloda 7-900 rubelért tudott taxit szerezni, mire Andrej közölte, hogy ez képtelenség, telefonált kettőt hármat és ugyan várni kellett 10-15 percet de éppen feleannyiért utaztunk a koleszig. Na kolesz. Kiszálltunk a taxiból, a panelerdő és a bentonrengeteg közepén ott magaslik ez a 20 emeletes vörös téglás szörnyeget. Ritka rusnya darab erről biztosíthatok mindenkit. De majd meglátjátok a képeken. Ha csak rusnya lenne, de rohadtul öreg is és széteső félben van. És itt kanyarodnék vissza az első gondolatomhoz, hogy az első benyomás milyen brutális is volt. Hát gondoltam külső alapján ne ítéljünk, majd bennt elválik a dolog. Nem lett jobb, teherlifttel mentünk a 7.-re. A folyosó végén van Andrej szobája és itt lakom én is egészen addig amíg nem kapom meg a saját szobámat. 706-os Szoba. 5 személyes „lakás”, 2 szobával, fürdő, wc, konyha. Hát megmondom őszintén amikor először körbejártam a szobát, a fürdőt meg a konyhát ki akartam szaladni a világból. Elképesztő állapotok uralkodnak itt. Az egy dolog, hogy a fürdő és wc berendezése öregebb mint a szüleim, de a konyhában meg olyan mocsok van, hogy azt elmondani is fáj. Aki volt már valaha a Tarkaréti koleszban az ossza el 3-mal és valami olyasmi helyet képzeljen el.