Előre bocsátom, hogy naponta 2 bejegyzést fogok postolni amíg utol nem érem magam.
Azt mondják az első mindig nehéz, sokszor fájdalmas, akár rossz is, de végül az idő mindent megszépít és mégiscsak az első a meghatározó és örök emlék marad a fejünkben. Általában jó emlék. Nos ezt csak igazolni tudom. Merthogy soha nem laktam külön a családomtól, nem voltam kollégista, nem voltam egyedül 3 hétnél tovább. És tessék, egyszer mindent el kell kezdeni. Mondhatjuk, hogy átestem az idegen országban egyedül lakó kollégisták szűzkeresztségén. No de kezdjük akkor az elején.
Ferihegy. Mennék én, de a Malév nem akarja. 3 órát késett a gépem, azt a mai napig nem tudom, hogy miért. Menetrend szerint este 7-re értünk volna oda (jóanyám is kijött velem), fél 11 lett belőle (+2 óra átállással). Az már csak hab volt a tortán, hogy amikor felszálltam a gépre és szerettem volna leülni a helyemre, Kóka János nézett fel rám a székemből és közölte velem, hogy ugyan cseréljünk már helyet (3. sorban ültünk mindketten tehát nem történt tragédia), mert hogy akkor ők is egymás mellett ülhetnek meg mi is. Csere megtörtént. Zárójel bezárva. Vissza Pulkovo 2 nemzetközi reptérre este 11 órához. Augusztus dereka van épphogy 14-15 fok, de hát erre lehetett számítani. Taxiba be, indulás a szállodába, merthogy aznap este már nem akartam a kollégiumot keresgélni stb.. Azt hittem a taxis a hülye vagy siet valahova, de nem, mindenki masszív 90-nel közlekedik a városban és előszeretettel nyomják tövig a gázpedált. Aminek mellesleg van egy sajátos szaga, mert ahogy néztem ólmozott benzint használnak, de erre nem mernék megesküdni. Aztán a következő, ami szemetszúrt az a rengeteg neon reklám. Olyanok, amilyenek otthon is voltak a jó szocializmusban de ma már csak porfogónak vannak végig a Rákóczin. Szóval neon reklámok mindenfelé. 4 sávos sugárúton nyomulunk kb. 5-8 kilométert tök egyenesen, ez alatt a táv alatt 100-150 kölönféle étterem és gyorskajálda mellett jöttünk el, mindegyik nyitva volt. Imádják a 24 órás nyitva tartást. Szálloda. A szoba kicsi és szar (már ahhoz képest, amilyet elvárnál ennyi pénzért), de ez mindig így van, először megpróbálnak átbaszni, lemész reklamálni aztán kapsz egy rendes szobát. Lényegtelen, csak aludni szerettünk volna végre, a reptéri várakozás eléggé megviselt minket. Szoba. Kint tombol az ősz, konkrétan hideg van ezek az őrültek meg úgy gondolják, hogy akkora a hőség, hogy a klímát feltétlenül 18-20 fok között kell járatni. Nem lenne gond ha ki lehetett volna kapcsolni. Végül tehát egy jégveremben hajtottuk álomra fejünket.
Utolsó kommentek