Orosz órán a kulturális sokkról beszélgettünk, ami azt jelenti, hogy az ember szarul érzi magát egy idegen országban, attól függetlenül, hogy nincs baja az országgal meg az egész dologgal. Ez pusztán attól van, hogy nem a megszokott környezetében él és radikális változások mennek végbe az életében. Általában külföldön dolgozóknál és diákoknál jelentkezik, gyakorlatilag depresszió formájában. 4 stádiuma van:
1. Tetszik az ország, az újdonság dominál
2. Stressz. Sokminden kiválthatja, de az újdonság már kevés és van egy csomó gondod. Szarul érzed magad.
3. Megszoktad a dolgokat, nem tekintesz már olyan negatívan a világra és megpróbálod elfogadni az új környezetedet.
4. Feladod és hazamész. (Ha nem bírod persze megszokni az új helyet)
Ki is töltöttünk egy tesztet erre vonatkozóan és egyenlőre az egyes stádiumban vagyok, de asszem előbb utóbb elérek majd a kettesbe is, főleg ha jön a szar idő. Apropó szar idő, ma megtapasztaltuk milyen is az igazi Pétervári időjárás. Egy évben összesen 62 napsütéses nap van, asszem ezeket majdnem mind kimerítettük már idén. Ma igazán jellemző idő volt, egész nap esett. De nem folyamatosan, csak kb. fél óránként 20-25 percre, de akkor viszont mindent beleadott. Elindultunk várost nézni, sütött a nap, mire vége lett a programnak szakadt az eső és szarrá áztunk, de úgy istenesen. És itt ténneg minden nap ilyen. Az egyik percben még süt a nap a másikban szakad az eső. Az egyetemi szervezés még mindig teljesen tolerálhatatlan, de ha igaz holnap sikerül netet varázsolnom a szobámba. Ma végre az emberek 99%-a beköltözött a koliba. Megkaptam az egyik szobatársamat, Alex (belga) személyében. Tök normális, úgy néz ki mint Michael Owen + 25 kilóval. A harmadik szobatársunk még várat magára. Szóval mindenki beköltözött ennek örömére a 16.-on óriási szintbuli volt. Még a másik koleszból is átjöttek a többiek, hogy velünk ünnepeljék a beköltözést. 3 szobában ment a beszélgetés, ivászat satöbbi (bár a koliban tilos inni elvileg). Nagyon király volt a hangulat. Mindenki szeretet mindenkit hangulat uralkodott és mindenki vodkázni akart persze. Ugyhogy fogyott is rendesen a vodka, de mivel itt voltak a buddyk is ezért csak tisztán lehetett inni, uborkát meg szalámit (imádták a népek a magyar paprikás szalámit) ettünk hozzá kísérőnek. Éjfélkor a vendégeknek el kellett menni, mi folytattuk a bulit és elég későn feküdtünk. Annak ellenére, hogy holnap Coca Cola gyárlátogatás van reggel. Elmentem lefeküdni, de amint becsuktam a szemem annyira forgott a világ, hogy nem tudtam aludni. Szenvedtem 20 percet hátha jobb lesz meg ittam vizet is, de csak nem akart jobb lenni. Úgyhogy nem láttam más megoldást, mint hogy elkönyveljem az első hivatalos Pétervári hányást. Aztán lefeküdtem aludni.
Utolsó kommentek