From Russia wid love

A mai nap tipikus vasárnapi lődörgés volt a 1807-es lakosztályban. Későn kelés, villásreggeli aztán erős mezőnyben nagy verseny a hogyan b*sszunk el minnél több időt tökéletesen haszontalan dolgokkal olimpia döntőjében. 3 körül kiegyeztünk egy döntetlenben és George valami ebédfélét próbált meg összedobni hármunknak, merthogy Felix nemtudom hol volt, biztos kondizni, Alex meg a hétvégét a szomszédban egészen pontosan a Belarusz köztársaságban tölti a barátnőjénél. Szóval George nekiállt főzni, hogy pontosak legyünk inkább sütni. Valami húst. Olajban. Én feltettem főni a rizst és ezzel elvégeztem a munka rámeső részét, George el is küldött a konyhából, mondván kevés a hely és csak zavarom a művészt az alkotásban. Nyugodtan olvasgatok, netezek miegymás, mikoris perifériából látom, hogy George flambírozni próbál. Gondoltam oké, biztos tudja mit csinál, a lényeg, hogy ehető legyen. Hát rosszul gondoltam. A srác nem flambírozott, ez azonnal ki is derült, mert kétségbesett kiabálással adta tudtunkra, hogy lángra kapott a konyha. Na Mikával kirohantunk a konyhába (legalább 2 lépést jelent az a nagy rohanás). George ott áll a serpenyővel a kezében, már kihúzta a tábori sparheltünket a 220-ból, és épp egy nagy pohár vizet készült ráönteni. Tekintve a tűzhely korát és műszaki állapotát meg azt a tényt, hogy elektromos, úgy döntöttük ez a megoldás hosszú távon nem kifizetődő. Dehát az még mindig lángolt és a konyhaszekrény alját nyaldosta (megjegyzem néhány éve hasonló körülmények között égett le a konyhánk otthon). Mika a filmekben látott módszert alkalmazva a konyharuhával próbálta csapkodni a tüzet hátha megijed. Nem ijedt meg. Nos nem akarok se hősködni, se felvágni, de ekkor a józan paraszti magyar ész közbelépett, vett egy nagy levegőt és elfújta a túlméretezett gyertyát. Mindenki nagy megkönnyebbülésére. Na már csak azt szerettük volna elkerülni, hogy a füstérzékelő bejelezzen, mert semmi kedvünk nem volt az orosz tűzoltóknak elmagyarázni azt, hogy miért is rendeztünk barbeque-t. Oké probléma megoldva, vészhelyzet elhárítva. Ja nem kell megijedni az egész hacacáré összesen tartott 35 másodpercig és csak a serpenyőből kifolyt zsír és olaj kapott lángra.

Az ebéd finom volt.