Tudod már kezdtem azt hinni, hogy sokat láttam, hogy ennél szarabb már nem lehet, hogy a váratlan szituációknak vége. Furcsa is volt, hogy nincsen semmi kényelmetlenség, olyan otthonos volt minden. A rugókra a matracomban már immunis vagyok, a pétervári csapvíz se hagy már nyomot bennem és az undorító konyha is megszokássá vált. De neeeeeeeeeeem hát mért is lenne minden szép és jó, kellett neked oroszországba jönni hülyegyerek, akkor viseld a következményeit. Jó végülis felfoghatom viccként is, hogy majd mesélhetem a gyerekeimnek meg, hogy mennyire kemény gyerek is vagyok, na de azért az mégis már mindennek a chimborazoja, hogy csavarhúzóval kell zuhanyozni járni !!! Mert az a múltszázadi csap tegnap felmondta a szolgálatot és a műanyag cucc csak pörög a csapon de vizet azt nem fakaszt. Ahelyett, hogy áthívtuk volna Mózest egy kaviccsal inkább elhelyeztünk egy tompa kést a fürdőben így rettentő szexi módon, a melegvíz mostantól késheggyel állítható nálunk a rohadtforróleégabőröm és a csakkicsitforrójobbmintajéghideg között. Már hallom drága anyám kérdését, ahogy a távolból süvít felém: Hát mér nem szóltok biztos van ott valami karbantartó ember ?! Igen anyám van és majd szólunk is neki, de tekintve, hogy az égetően sürgős nincs melegvizünk probléma megoldása 4 napig tartott, mire ezt az apró problémát megoldják, az első adventi gyertyát fogjuk gyújtani. De nem vagyok ideges mert ma vettem új tűzhelyet. Nem nem egy egész gáztűzhelyről van szó csak egy kis tábori ételmelegítőről. De kiváló befektetés volt és mind a 650 rubelt megérte, merthogy a mostanit nem lehet kikapcsolni csak áramtalanítani, olyan lejtése van mint a bánkúti sípályának és csupán 30-40 perc mire felforralsz egy lábos vizet. 

Leszögezem nincs rossz kedvem és nem panaszkodom, de ez a vaóság amiben élek.

Csak, hogy pozitív is legyek ma elkentem George száját ping pong-ban.