From Russia wid love

Szárnyas hajó nagyon király volt, Peterhof pedig gyönyörű hely. A világháborúban totál lerombolták, de Sztálin valamiért úgy érezte, hogy újjá kell építenie. Jól tette. Ténneg nagyon szép, kicsit olyan mint Versailles, óriási fák és kertek és többszáz szökőkút amiket csupán a fizika és a gravitáció mozgat, tehát nincs semmilyen mesterséges nyomás a szökőkutakban. Hazajöttünk és úgy döntöttünk néhányan, hogy ideje végre sportolni valamit. Lenéztünk a helyi grundra, de nem úgy tűnt mintha az orosz srácok nagyon szerettek volna velünk játszani. Elmentünk hát egy közeli konditerembe. Elég drága lett volna ha fizetni kellett volna. De szerencsére nem kellett. Bementünk, megkérdeztünk a főnökasszonyt, hogy nincs e diákbérlet vagy ilyesmi, mire mondta, hogy az nincs és csak éves bérletük van. De volt olyan jófej, hogy mivel először vagyunk itt, ingyen bemehettünk. Nagyon király volt a fitness terem, gyúrtunk, futottunk, aztán szaunáztunk. Vacsora, sör, szóval elég jó kis kanbulit csaptunk ma este. Ezen kívül megtudtam a legnagyobb sztorit ezen a helyen. Van egy másik cseh srác Peter. A srác Miskolcra járt hozzánk egy fél évet Erasmus keretében, ahol megismerkedett a magyar kultúra mellett egy finn lánnyal, akivel azóta is együtt vannak. Ez önmagában is szép lenne, de nincs vége. Miskolcon vannak ugyanolyan szerelem lakatok, mint Pécsen. Peter és a lány elhelyezték a saját kis lakatjukat. Azóta is rendszeresen összejárnak Miskolcra azzal a csoporttal és amikor most júniusban ismét találkozó volt, Peter ugyanott a lakatoknál megkérte a lány kezét. Azóta finnországba költözött a lányhoz és Helsinkiben tanul és él a lánnyal. Elképesztő történet. Mégis az a legjobb az egészben, hogy Peter ismeri Magyarországot és nem kell neki magyarázni a dolgokat, tudja, hogy működik az ország, milyen a politika, mi az a pálinka és hogy milyen egy rendes kocsma ! Imádom. Ami egy kicsit viszont zavar, az az, hogy a legtöbb ember már kb. 2 országban lakott/tanult egy-egy éveket, többen voltak pl. Kínában is. Mindenkinek tök izgalmas az élettörténete nekem kb. az a legnagyobb sztorim, hogy beszélek oroszul. Úgyhogy már csak ezért is örülök, hogy bevállaltam ezt a kis kiruccanást. Holnap pedig nagytakarítást rendezünk a fiúkkal és végre kicsinosítjuk ezt a koszfészket