Na hát megintcsak el vagyok maradva és rég nem írtam ide semmit. Hát az elmúlt időben nem sok minden említésre méltót csináltam. Tanulgattam is meg nem is, nem voltam bulizni kb. egy hete, sört se ittam már napok óta, nem is tudom mi van velem. Viszont nagy érdeklődéssel követtem az U20-as világbajnokság eseményeit. Ahogy mindenki én is rettentően szurkoltam a fiúknak és büszke vagyok, hogy 25 év után ismét történt valami említésre méltó a magyar foci háza táján. Persze reménykedem benne, hogy a lendület kitart és egyszer végre megélem a napot amikor európa vagy világbajnokság keretei között üvölthetem, hogy Ria Ria Hungária !!! Aztán persze itt van az az örömteli plusz is, hogy Gulácsi Peti (aka Gula) radnótis múlttal rendelkezik, így nekünk különösen nagy büszkeség látni őt és a sikereit. Aztán, hogy még egy kicsit tovább fokozzam a dolgot, nekem meg végképp jó érzés, hogy elmondhatom, tinédzserkoromban játszottam együtt Gulával az iskolai csapatban, no meg persze az udvaron is rúgtuk együtt a bőrt alkalmanként.
Holnap megyek haza, már alig várom. Felteszem engem nem fognak annyian éljenezni a reptéren, mint a válogatottat, de üsse kavics.
Utolsó kommentek